2009. szeptember 30., 10:532009. szeptember 30., 10:53
Igaz, a PSD eddigi magatartása alapján joggal következtettek arra, hogy kisebb hangoskodást követően ezt a békát is le fogják nyelni, hiszen korábban a hirtelen fellángolást követően minden összezördülés után lehiggadtak, és kiálltak a közös kormányzás mellett. Azt viszont a PDL kihagyta a számításból, hogy Dan Nica túlságosan fajsúlyos miniszter ahhoz, hogy a PSD jelentős arcvesztés nélkül beletörődhetne a leváltásába.
Az amúgy is sokat bírált Andronescu tanügyminiszter menesztésébe talán még belementek volna, ám a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betöltő Nica eltávolításának elfogadása egyenértékű lett volna a párt másodrendű szerepébe való beletörődéssel. Pláne most, hogy közeledik az államfőválasztás, amelyen Băsescu legesélyesebb ellenfele vélhetően Mircea Geoană lesz. A PSD think-tankje ügyesen mérte fel mindezt, és sikerült olyan helyzetet kialakítania, amelyből nemhogy nem vesztesként került ki, de még a legnagyobb ellenlábast, a PDL mögött álló nagy kombinátorként számon tartott Băsescut is sarokba szorította.
A pártelnök ügyesen tolta rá a körvonalazódó kormányválság miatti felelősséget az államfőre, és olyan helyzetbe hozta, amelyből mindenképpen rosszul jönne ki: ha aláírná Nica menesztését, személyesen válna felelőssé a koalíció felbomlásáért, ha nem, azzal a PSD győzelmét ismerné el. Ezért egérúthoz folyamodott: a kompromisszumos javaslatról ugyan tudta, hogy a PSD számára elfogadhatatlan, viszont annál szimpatikusabb a választók számára.
Akárcsak a párbeszéd szorgalmazása, hiszen ezzel a pártatlan közvetítő szerepében tetszeleghet. Csakhogy lehet, mindez nem lesz elég, hiszen a végtelenségig nem halogathat. Geoană pedig az ókori bizánci Nika-felkelés jelszavával indult csatába (Nika! – azaz: Győzz!). És ha továbbra sem törődik bele a menesztésébe, Nica – legalábbis ebben a csatában – valóban a győzelmet hozhatja el a PSD-elnök számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok