2009. június 10., 12:102009. június 10., 12:10
Ő ugyanis kevesebb figyelmet kapott volna a párt listáján, ráadásul a nepotizmus billogát is rásütötte volna a PDL-re. Elena Băsescu képviselővé választása tehát nem a jobboldali pluralizmus, hanem inkább a jobboldali manőverezés megnyilvánulása volt.
Noha maga EBA is a Tőkés László 2007-es szereplésére hivatkozva próbálta elmagyarázni a kampányban, hogy az ő választási indulásával nem fogy, hanem növekszik a PDL nyerési esélye, Tőkés két évvel ezelőtti helyzete alig hasonlít EBA függetlenségéhez. De ha már a fotómodellből lett politikus vezette be a párhuzamot a politikai diskurzusba, hát érdemes továbbgondolni, milyen lehetőségek is rejlenek magyar szempontból Elena Băsescu mandátumszerzésében.
Két évvel ezelőtt az RMDSZ, a Fidesz és az Európai Néppárt vezetősége is támogatta Tőkést abban, hogy üljön a néppárt padsoraiba. Mi több, Traian Băsescu is megígérte, megpróbál ez ügyben közbenjárni, a PDL ezt mégis meghiúsította. A néppárti frakcióban ugyan minden bizonnyal alulmaradt volna kerékkötésével, de Brüsszelben az a szokás, hogy ilyen ügyekben nem hoznak döntést az érintett ország néppárti képviselői ellenében.
Most az RMDSZ-nek nyílott lehetősége hasonló eljárásra. EBA csakis az RMDSZ-es képviselők támogatásával válhat a néppárti frakció tagjává. A szövetségnek lehetősége van arra, hogy feltételekhez kösse a támogatást, és olyan rendszert is felvázolhat, amelyben a számla egyik részét Traian Băsescu, a másikat pedig a PDL fizeti.
Mindezt úgy kell bevállalnia, hogy az elérhető maximális hasznot könyvelhesse el a támogatás fejében, de ellenszenvessé se váljék a brüsszeli közegben. A feladvány adott, az RMDSZ szürke eminenciásainak és EP-képviselőinek rátermettségén múlik, mennyit sikerül kihozni belőle.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.