2009. augusztus 14., 11:592009. augusztus 14., 11:59
Garantált, hogy amennyiben a mostani, demokrata washingtoni adminisztráció úgy értékelné: szükség van hasonló intézkedésekre, ugyanúgy létrehozna titkos börtönöket, mint a megvetett Bush-kormányzat. Utóbbi elsősorban a gyávasága miatt marasztalható el: a börtönöket ugyan megépítette, de ahhoz már nem volt mersze, hogy a „szabadság földjén”, azaz amerikai területen hozza létre őket – inkább Guantánamón, illetve közép-kelet-európai csatlósállamai területén létesített titkos kihallgatóközpontokat, kihasználva, hogy ezek a vágyott euroatlanti integrációért cserében bármire hajlandóak voltak.
A román diplomáciának viszont mindig is a pragmatizmus volt a legfőbb jellemzője. Azzal, hogy kritikátlanul a 2001 szeptemberében végrehajtott terrortámadások nyomán indított „terrorellenes háború” mellé állt, Bukarest elérte hőn áhított célját: jutalmul már 2004-ben meghívást kapott a NATO-ba. Közben lelkesen bezsebelte a dicséretet, amit az „új Európa” részeként kapott Washingtontól, hiszen így különbnek érezhette magát a Bush-féle „előbb lövünk, aztán kérdezünk” cowboytempótól ódzkodó „régi Európánál”, azaz a hagyományos európai hatalmaknál.
Persze ezért cserében szemet kellett hunyni afölött, hogy a Kogălniceanu-reptéren időnként titokzatos szállítmányt hordozó U.S. Air Force feliratú gépek landoltak, amelyek „rakományát” egy ideig Bukarest központjában „tárolták”. Persze azóta beigazolódott, hogy az iraki hadjárat hazugságon alapult, és az iszlám terrorizmus elleni harc sem a titkos börtönökben dőlt el. Ez azonban a történelem kerekét már nem forgatja viszsza – ha egy-két felelőst majd Washingtonban és Bukarestben „példásan” megbüntetnek, attól még Románia NATO- és EU-tagsága nem szűnik meg. És ez a legfontosabb. Mert így játszanak a kicsik a nagyok mellett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok