2008. december 17., 11:372008. december 17., 11:37
Ekkor az állam képviselői próbálták úgy feltüntetni, hogy a Bechtel tartozik 100 millió euróval; ennyire rúg ugyanis azoknak a munkálatoknak az értéke, amelyeket újra el kell végezni. A számok közötti ellentmondások ez év augusztusában is feltűntek, amikor Călin Popescu-Tăriceanu járt a helyszínen. Az újságírók akkor is megfigyelhették, hogy a kormány és a pályaépítő illetékesei még egymás jelenlétében is eltérő adatokat mondanak. A két féltől kapott tájékoztatás alapján még abban sem lehettek bizonyosak, hogy egyáltalán mennyi jutott a költségvetésből 2008-ban a pályaépítésre.
Az ellentmondások láttán óhatatlanul is elbizonytalanodik az eseményeket követni próbáló újságíró. Azt ugyanis természetesnek tartaná, hogy a tényeknek a felek más-más értelmezést, magyarázatot adnak, itt azonban a tények tekintetében sincsen összhang. Az ellentmondásos nyilatkozatok pedig azt az érzetet erősítik benne, hogy van egy lényegi tényező, amely számára láthatatlan, amit csak a beavatottak nyilatkozatai rajzolnak ki. És mint csillagász a fekete lyuknak, ő csak az erőterét érzi ennek.
Politikai fekete lyukba botlik akkor is, amikor Theodor Stolojan kijelölt miniszterelnök visszalépését, Emil Boc kormányalakítási megbízatását próbálná megérteni. Azt látja, a felek egy fontos tény tudatában fogalmazzák nyilatkozataikat, de ezt a tényt nem kívánják vele megosztani. E rejtelmek kapcsán óhatatlanul is arra gondol, hogy azért kerülik az illetékesek a teljes nyilvánosságot, mert az vállalt vagy elnézett törvénytelenségeiket tenné láthatóvá. A nyilvánosság nélkül azonban az egész politika, az államberuházások egész rendszere a mutyizás mocsarába süllyed. Egy olyan mocsárba, ahonnan csak a tiszta viszonyok vezethetnének ki. Ezek megteremtésére azonban egyelőre nincs politikai akarat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok