2009. november 03., 10:192009. november 03., 10:19
Persze az sem mindegy, mikor dolgozik, és hogyan. Az építőiparban például csak tavasszal és ősszel megy zavartalanul a munka, mert nyáron hamar megmelegszik a sör, télen pedig szétfagynak az üvegek. Azt ugye senki sem várhatja el, hogy a kedves mesterek katalizátor nélkül gürcöljenek. Nálunk egyébként úgy tartják, nem is jó mester az, amelyik nem szereti az italt. Az antialkoholista szakemberekkel csak egy gond van, kontárkodnak, okoskodnak – vélik a megrendelők.
Nem is csoda, hogy iszogatnak az atyafiak, amikor a gazdák presztízskérdésnek tekintik a kínálgatást. Ha nem adunk neki, vagy kevesebbet adunk, mint a szomszéd, akkor többé nem jönnek hozzánk – indokolják az eljárás szükségességét a hozzáértők. Az ács, mielőtt felmenne a tetőre, még a tervezés időszakában betermel pár liter bort, aztán ha nem puszilta be mindet, amit a gazda kikészített, munka közben lejár érte. A pityókos mestert aztán biztosítókötél híján csak a szentlélek tartja meg a magasban.
A legérdekesebb a dologban, hogy a tető viszont nem borul, és nem is ferde. Erre már csak az igazán tapasztalt munkások képesek, mert egy kezdő az ilyen komoly kiképzéseken csak rókát tenne fel cserép helyett. A munkavédelmi szabályok pedig nem a munkások számára fontosak, sokkal inkább a munkáltatók és az ellenőrök figyelik azokat árgus szemekkel. Ha alá van írva, vagy ikszelve, semmi akadálya a dolognak.
Nem kérdezi meg senki, hogy a munkavégző el tudja-e olvasni a szerződést, arról már nem is beszélve, hogy tudomásul veszi-e azt. Ha valamilyen oknál fogva valaki valamelyik testrészét elveszíti a munkahelyén, már közösségi üggyé fejlődik a kérdés. Mindenki segít, mert úgy gondolja, bármikor kerülhet ő is hasonló helyzetbe.
Az egyik ismerősöm fát aprított az otthoni körfűrészén, és nem tudván az alapvető munkavédelmi szabályokról, de behatóan ismervén a közelben lévő flaskák tartalmát, egyetlen jól irányzott mozdulattal megszabadult pár ujjától. Mikor észrevette, hogy hiányzik a tenyere vége, a másik kezével, egy jól irányzott teátrális mozdulattal, a közelben kapirgáló tyúkok elé vetette a használhatatlanná vált testrészeit. A baromfik elszaladtak az ujjaival, így ma már nincs mivel lapozgatnia a munkavédelmi szabályzatot.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.