2009. október 23., 12:132009. október 23., 12:13
Băsescu ezek helyett az őt leginkább érdeklő témát tette a közbeszéd első számú tárgyává: azt, hogy mindenáron újabb mandátumot szerezzen. Ennek érdekében folyamodott ismét minden demagóg politikus egyik leghálásabb „szövetségeséhez”, a népszavazás intézményéhez. Az alapelv egyszerű: a parlamentet olyan intézményként kell beállítani, amely kizárólag a lusta, korrupt, ingyenélő képviselők zsákmányszerzését hivatott elősegíteni, miközben a működtetése roppant pénzeket emészt fel.
E vérlázító gyakorlat megszüntetésére a legmegfelelőbb módszer pedig az, ha a nép mondja ki: meg kell szüntetni a felsőházat, a képviselők számát pedig jelentősen csökkenteni kell. E leegyszerűsítő, féligazságokkal és ferdítésekkel operáló akció célja egyértelmű: Băsescu a népet felhasználva próbál támadást indítani a többek között az államfői túlkapások megakadályozására is hivatott népképviseleti intézmény, a parlament ellen.
Az államfő a mennyiség forradalmával próbálja a minőségi politizálás hiányát pótolni: ezt jelzi a mostani referendumterv, illetve az, hogy a szükséges 200 ezer helyett az elnöki pártként működő PDL- aktivistái közel kétmillió támogató aláírást gyűjtöttek az újabb mandátumért harcba szálló Băsescu számára. Mindez a „százmillió légy nem tévedhet: a trágya csak finom lehet” elv alapján azt szolgálja, hogy az elnök minél több vokssal, úgymond közvetlenül a nép felhatalmazásával terjeszthesse ki hatalmát.
A kezdeményezés az ellenzéket is arra kényszerítette, hogy az elnök kottájából játsszon: ezért állt elő a PNL a parlament csökkentéséről szóló törvénymódosítás ötletével, ami azonban mégis pozitív fejlemény, mivel célja az, hogy a parttalan populizmus területéről a kérdést visszaterelje a parlamenti demokrácia keretei közé. Kezdeményezését remélhetőleg siker koronázza, bár egy dologról nem szabadna megfeledkezni: nem az a legfontosabb, hogy hányan ülnek a parlamentben. Hanem az, hogy milyen törvényeket alkotnak. A minőség forradalma azonban még várat magára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok