2009. december 14., 10:382009. december 14., 10:38
A Machiavelli-típusú gyakorlati politizálásban megedződött RMDSZ-es vezérkart csöppnyi szégyenérzet, lelkiismeret-furdalás sem keríti hatalmába, amikor azzal a demokrata-liberális párttal tárgyal a kormányalakításról, amelynek államfőjelöltjéről nemrég még azt hangoztatta: túllépi hatáskörét, zsebre vágja a titkosszolgálatokat és az igazságszolgáltatást, semmibe veszi a parlamentáris demokráciát, hazudik, zsarol és megfélemlít.
Amikor a politikai prioritások megvalósítása érdekében az ördöggel való lepaktálás is csupán a megengedett eszközök egyike, magától értetődő az is, hogy a szövetség hátat fordít a vesztesnek bizonyult Mircea Geoanának (amiről mellesleg elvtársa, Adrian Năstase 2004 óta ugyancsak sokat tud mesélni) és a valósággal körülrajongott Johannis-projektnek. Megértjük, hiszen a politika már csak ilyen. A nagy baj ott van az RMDSZ-ben, hogy a Traian Băsescu megbuktatását célzó 2007-es népszavazáshoz hasonlóan ezúttal sem hajlandó elismerni nyilvánvaló kudarcát, tovább folytatja a ködösítést, a mellébeszélést.
Miközben az erdélyi magyarok többsége az RMDSZ által ostorozott Băsescu nevére ütötte a pecsétet december 6-án, még mindig akadnak politikusok, akik szerint „egészséges összhang van” a szövetség és a magyar választópolgárok között. Egy másik RMDSZ-es vezető következtetése abban a lesajnálásban merül ki, miszerint a lakosságnak „nincs kellő politikai kultúrája, és nagyon könnyen befolyásolható”.
Amellett, hogy a fenti megállapítás kísértetiesen hasonlít arra a két forduló közötti „aranyköpésre”, miszerint a két román államfőjelölt egyikére csak a cigányok, alkoholisták és prostituáltak voksolnak, eme logika szerint a választók csakis akkor adnak tanúbizonyságot „magas politikai kultúráról” és „megengedett befolyásoltságról”, ha arra ütik a pecsétet, akire az RMDSZ rámutat.
Jó lenne már végre leszállni a magas lóról, és alázattal kielemezni az elmúlt évek baklövéseit. Minél később történik meg, annál nagyobbat lehet esni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok