2009. augusztus 04., 10:492009. augusztus 04., 10:49
Az egyik határ menti faluban az emberek egy része búcsút mondott az ötvenes években lefektetett csőhálózatnak és átállt arra, amelyet pár éve ástak a földbe. A minőség változatlan, viszont ezért már köbméterenként kell fizetni, mert EU-konform rendszeren jön belőle a pocsolya. A fekete sár nyomása is kérdőjeles, néha nincs is neki olyanja, és akkor az embernek kiszárad a konyhakert szélén tengődő paprikája. Az, amelyik nem a ganédomb felől van, mert azt a Riska folyamatosa öntözi.
Sebaj – csillan fel a közvélemény szeme, és elhatározza, ásat a kert végébe egy nagy kutat. Inni nem lehet belőle, de mindegy, azt a másikból is csak részegen meri megtenni az ember, viszont a Riska szomja oltható vele, és a palánták sem panaszkodnak miatta. Fizetni pedig nem kell, mert nem köthető rája vízóra. Mellesleg, ha egy mód van rá, még a kisebb halak is megteremnek benne, azokkal meg majd a macsek szórakozik esténként. Neki is esett a közvélemény a munkának, mint vak a gödörnek.
Kinézett egy jó kis árnyékos helyet a kertvégi fák alatt, hogy ne kelljen nagyon kivetkőznie magából, ha a tűzgolyó túl magasan jár. Ásónyomait a cirmos a Riska fölött ülve, az istálló és a szeme sarkából figyelte. Még nem sejtette, hogy az objektum részben az ő passzióját is fogja szolgálni. Aztán teltek, múltak a hetek, de a közvéleménynek még mindig nem sikerült megtalálni a csodatévő kertvégi forrást. Kezdett izgulni kicsit. Vajon mit gondolhat a szomszéd – morfondírozott a bajusza alatt.
Ki nem találhatta, és a munkát sem hagyhatta abba, mert akkor mindenki rajta csámcsogott volna. A fő gondja, hogy nem tudta, hová rejthette a varázspálcáját, azt, amelyik megmutatja, merre van a víztartalék. Közben óránként elszaladt a sarki söntésbe a decis poharak alján keresni megoldást. Végül felismerte a titkot, és el is híresztelte a környéken: nem kell aggódni, és le lehet fújni az alternatív próbálkozásokat, mert kiderült, a vízórát egyelőre még nem olvassák le, és különben is, ha nagy a baj, annak a mutatóján is lehet állítani egy gyűszűnyit visszafelé. A megoldás kész, a további munka fölösleges, ám szegény Cirmi újra hal nélkül maradt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok