2009. július 09., 10:012009. július 09., 10:01
Amikor azt hinnénk, innen már nincs tovább, elértük a megaláztatás legalsó bugyrait is, a rögvalóság rácáfol. A magyargyűlölet, a kisebbségekkel való packázás terén több mint egy évtizedig az egész Kárpát-medencében Gheorghe Funar kolozsvári uralkodása számított „etalonnak”, nála jobban senki sem értett jobban a szélsőséges nacionalizmus tudományának műveléséhez.
Amikor leszögezte: annyi magyar utcanév lesz Kolozsváron, ahány román Magyarországon, a magyar közösség, a politikai és civil szervezetek kezdeti tiltakozását lassan-lassan felváltotta az utcanevek etnikai tisztogatásába történő beletörődés. Afölött azonban már árulás lenne szemet hunyni, ahogyan a kolozsvári képviselő-testület átkeresztelte a Dsida Jenő nevét viselő utcát.
Ha nem véresen komoly ügyről volna szó, jót szórakozhatnánk azon, hogy a többséggel bíró román tanácsosok szerint a Házsongárdi temetőben nyugvó (történetesen szívbetegségben elhunyt) költő neve hasonlít az AIDS román megnevezéséhez. A minden bizonnyal megrendelésre született lakossági beadványt megszavazó városatyák még annyi tisztelettel sem viseltettek a magyar kultúra iránt, hogy megkérdezzék RMDSZ-es kollégáiktól: ugyan mit alkotott ez a „betegnevű” költő?
A legszomorúbb az egészben, hogy az RMDSZ tanácsosai nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, és „kommunikációs zavarral” magyarázzák a történteket, sőt továbbra is együttműködnek a testületben azzal a Sorin Apostu polgármesterrel és demokrata-liberális pártjával, aki és amely foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy Kolozsvár műemlékein ne szerepeljenek magyar nyelvű tájékoztató feliratok.
Holott a kincses város magyarsága nem effajta szégyenteljes megalkuvással, a gúnyűzés zokszó nélküli tűrésével, hanem érdekei képviseletével bízta meg képviselőit, amikor rájuk szavazott. Ezek után milyen hitele van Markó Béla szavának, miszerint az RMDSZ azon fáradozik, hogy regionális szinten hivatalossá tegye a magyar nyelvet? Végezetül annyit ajánlanánk a kolozsvári városatyák figyelmébe, hogy a Dsidáét „kiváltó” Picasso teljes neve 15 keresztnévből áll. Nem fér fel az utcanévtáblára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok