2009. július 03., 12:092009. július 03., 12:09
Mondjuk, ezt akár ki is lehetne aknázni: Törcsváron is az jelenti a fő turisztikai vonzerőt, hogy a legendárium szerint az ottani kastélyban lakott Drakula. Ki kéne jelölni egy várat – mondjuk, a siklósit –, és világgá kéne kürtölni, hogy Jacko tényleg itt szállt meg. Persze minden tiszteletünk a Tenkes kapitányáé, de ebben a helyzetben nem ellenfél: a kurucokra meg a labancokra már a fene se kíváncsi, az viszont garantált, hogy még a vár húsz kilométeres körzetében is fellendülne a gazdaság az oda zarándokló Jackson-rajongók miatt.
Hanem vissza Moszkvához.
A nemzetközi blődliversenyben a pálmát minden bizonnyal az az orosz filmproducer viszi el, aki szerint Jackót az orosz fővárosba kéne vinni, hogy ott a Lenin-mauzóleumban helyezzék örök nyugalomra. A jelenlegi bérlőt pedig természetesen elvitetné onnan – mondjuk, ez amúgy sem lenne rossz ötlet, Vlagyimir Iljics, valamint az eszméi amúgy is kimentek már a divatból, így ildomos lenne már eltemetni.
Hiszen mégiscsak ciki, hogy a világtörténelem egyik legvéresebb diktatúráját összegründoló alakot még mindig úgy mutogatják egy üvegtárlóban, mint jobb helyeken a Fabergé-tojásokat. Akkor már tényleg inkább Jackót vigyék a helyére, csak persze ezzel egy időben örökre le kell mondani arról, hogy valaha is a Vörös térre látogassunk, hiszen oda a rajongók tömegei miatt úgysem juthatunk be. És természetesen nagyon komoly biztonsági intézkedéseket kell majd foganatosítani, hiszen fennáll a veszélye, hogy a fanatikusabb rajongók megpróbálják ellopni bálványuk testét. Vagy legalább egy darabot belőle, mint Kádár Jánosból.
Persze amúgy nem valószínű, hogy sikerül tető alá hozni a dolgot, de ez végül is nem is számít. Hiszen tökmindegy, hogy hol nyugszik majd: neverlandi birtokán, Moszkvában vagy akár a siklósi vár udvarán – az őt övező kultusz miatt békében úgy sem fog soha.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok