2009. június 12., 11:302009. június 12., 11:30
A jó pásztor ő, aki semmiben sem szűkölködik – legalábbis, ami az anyagi javakat illeti, a szellemiekről meg nem érdemes beszélni, mert nem azért küldték őt ki oda a rajongói –, és aki egészen új dimenziókba helyezheti az Európai Uniót, ha végre szabadon ingázhat magánrepülőjével Bukarest, Brüsszel és Strasbourg között. Érthetetlen kicsinyesség a bíróság részéről, hogy meg akarta tagadni ettől a jó embertől, hogy a birkakarámok langy akolmelege után most az uniós parlament üvegpalotájában is melegedhessen egy kicsit. A 22-es csapdáját idéző indoklás – ahhoz, hogy feloldják az ország elhagyására önbíráskodás vádja miatt kirótt tilalmat, bizonyítania kéne, hogy EP-képviselő, ám ahhoz, hogy bizonyítsa, ki kéne őt engedni Brüsszelbe – igencsak átlátszó ürügy arra, hogy visszanyessék ennek a többre hivatott, nagy formátumú politikusnak a gyapját. Vagyis elnézést, a szárnyait. Mert neki ott a helye, sőt sokkal többre hivatott annál, mint hogy ott üldögéljen napokig az ülésteremben, és alkalmanként egy percben maximalizált beszédeket tartson. (Ez mintegy tizenöt szóból álló szókincsét tekintve amúgy is kontraproduktív lenne). Magasabb hivatalba kell őt küldeni, ahol alkalma nyílik megcsillogtatni meggyőző erejét és rábeszélőkészségét. Mondjuk lehetne az Unió külügyi biztosa – garantált, hogy egyetlen partner sem lenne képes ellenállni neki. Gondoljunk csak bele: egy magas rangú kínai állami vezetővel kell tárgyalnia az EU és az ázsiai nagyhatalom gazdasági kapcsolatainak szorosabbra vonásáról, különös tekintettel a műszálas alsónadrágok importjának növelésére. Jó Gigink első körben meghívja majd a kínai politikust bukaresti villájába, ahol whiskys-kaviáros-manelés-hastáncosnős vacsora keretében közösen megtekintik a Steaua aktuális mérkőzésének tévéközvetítését, majd utána reggelig tartó orgia keretében folyik tovább a meggyőzés. Ha meg nem sikerül, akkor ott a másik módszer, amiben szintén profi. Ha a kínai vendég sokáig kéreti magát, néhány testőrével leviteti az alagsorba, ahol a verőlegények rábeszélőképességére bízza az ügyet. Garantált, hogy reggelre Mandzsúriát, Kantont és Hongkongot is sikerül majd az Európai Unióhoz csatolni, persze csakis Románián keresztül. Szóval el a kezekkel Gigitől, a hódítótól!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok