2009. augusztus 06., 10:462009. augusztus 06., 10:46
Ha valaki már nem emlékezne rá, segítünk: Markó Béla nyilatkozta mindezt 2008 decemberében, miután a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke kerekperec leszögezte, csak akkor lépnek koalícióra az Emil Boc vezette demokrata-liberálisokkal, ha az RMDSZ nem lesz tagja a kabinetnek. Markó annak idején hangulatkeltő, magyarellenes alapállásnak nevezte Geoană gesztusát, majd később, a Boc-kormány parlamenti „felszentelésekor” leszögezte: a szövetség nem támogathat olyan kormányt, amelynek egyik tagja elutasítja a magyarok képviselőit. Sőt elmondta azt is: az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy bizonyos államtitkári tisztségek révén másodrangú legyen a kormányban. Nos, a történtek után bő hét hónappal az RMDSZ a hátsó ajtón somfordált be a román hatalomba, mégpedig úgy, hogy az ajtót az akkoriban magyarellenesnek beállított PSD tárta ki előtte. A politikai vásár a következőképpen fest: Gáti Istvánt, Szatmár megye volt alprefektusát kinevezték belügyminisztériumi igazgatónak, három, korábban menesztett erdélyi magyar tanfelügyelőt visszahelyeztek a tisztségébe, ennek fejében pedig az RMDSZ a Szatmár megyei képviselőtestületben hozzásegítette a PSD-t egy alelnöki tisztséghez. De nem ám akárhogyan és akárkit: a paktum kedvéért Csehi Árpád tanácselnök megszakította mézesheteit, és személyesen vezényelte le az eddigi liberális alelnök leváltását, valamint a szatmári üzleti életben és a futballvilágban igencsak kétes hírnévre szert tett Mircea Govor alelnökké választását. Ezáltal az RMDSZ minimum kétszeresen kényes helyzetbe hozta magát. Először is nem kiálthat többé etnikai tisztogatást, ha a jövőben – a szatmárihoz hasonló politikai alkuk mentén – a román többség leváltja valamelyik tisztségviselőjét (ne adj isten Csehi apósát, a Szilágy megyei önkormányzat alelnökét). Másodsorban az Európai Néppárt, de főleg saját választói számára kell bár egy épkézláb magyarázatot találnia arra, a romániai államfőválasztás közeledtével miért éppen a magyarellenesnek feltüntetett Mircea Geoanával kacérkodva igyekszik teljes mellszélességgel vissza a hatalomba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok