2009. december 03., 11:522009. december 03., 11:52
Annak következtében azonban, ami most zajlik Európában, egyszerűen mindenki gyanússá vált. A kontinens legnagyobb bundabotrányaként emlegetett cirkuszban nap mint nap szivárognak ki újabb nevek, a több millió eurót kaszáló nemzetközi sportfogadási maffia tagjai pedig minden bizonnyal remegve bujkálnak Európa pincéiben.
Miközben a „Mitică ligájával” megáldott Románia állítólag „tiszta”, Magyarországon áll a bál. A botrány középpontjában a magyar futball jelenlegi legjobb csapata, az utánpótlás-válogatott áll, amely nemrég bronzérmet szerzett a 20 éven aluliak világbajnokságán. Két játékos is bevallotta, megkörnyékezték őket, ám nemet mondtak. A kérdéses meccsek – amelyek a szeptemberi egyiptomi vb előtt voltak és amelyeken a pályára lépett játékosok csak részben voltak azok, akik Afrikában nagyot alkottak – nagyarányú magyar vereségekkel, edzőmenesztésekkel végződtek.
A gyanú persze nagy úr, sokszor nem is az igazság, hanem a közhit diktál. Miközben a vb-bronzérmes csapat alapemberei nyílt levélben hangoztatták, számukra a haza szent, sohasem mocskolnák be a címeres mezt, az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, ha a maffia háromezer euróra taksálja egy 20 éves, karrierje szempontjából óriási lehetőség előtt álló játékos tisztességét, vajon nem ez a standard ár, amelyet visszautasítottak, de más esetben tovább alkudtak, majd kezet ráztak?
Sokan mondják, mindennek van egy ára, és ahol nagy tét van, ott csalás is van. A futball irányítói most hajtóvadászatot indítottak az internetes fogadóirodák bő kínálatával visszaélő maffia, azaz a sok közül az egyik ellen. Hulljon hát a férgese, csakhogy egyértelmű, ez csak a jéghegy csúcsa, a cirkusz pedig csak arra jó, hogy már az is gyanússá váljon, ha hétvégén nem a kedvenc csapatom, hanem az ellenfél rúgja az első szögletet. Vagy fordítva.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok