A zöld álmok és a való élet viszonya

Az elmúlt EP-ciklusban éppen ezeknek a ,,zöld” pártoknak a képviselői harcolták ki azokat a drasztikus szigorításokat, amelyek az uniós átállás következő 10-15 esztendejét határozzák meg az autóiparban, a mezőgazdaságban és az élet megannyi területén.

Követeléseikkel az a legnagyobb baj, hogy sok zöld politikus nem jár két lábbal a földön. Stílszerűbben fogalmazva: a mosdóvízzel kiöntik a gyereket is. Nehéz úgy gazdasági stratégiákban, az ipari kapacitás fejlesztésében vagy legalább megőrzésében gondolkodni, ha közben a gazdaság általuk elképzelt gyökeres átalakítása beláthatatlan következményekkel jár.

(Erdélyben nekünk erről már több éves tapasztalatunk van, hiszen

A „változás” ott él velünk: ma már egy erdei kirándulás is életveszélyessé válhat Erdély számos megyéjében.)

Az európai közvélemény ott tart, hogy a korábbi összetételű Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a gazdaság egészét veszélyeztető ,,zöld programjait” sokan átírnák. Egyre több szaktekintély követeli, hogy az érintett ágazatok szakértőinek bevonásával dolgozzanak ki új zöld stratégiát, amely a régit helyettesítené.

Ahogyan a francia gazda megfogalmazta: ha felszámolják a mezőgazdasági termeléshez szükséges eddigi módszereket, akkor a gazdatársadalomnak vége lesz. Egy lassú átállás is csak úgy kivitelezhető, ha nem veszélyezteti az egyes országok belső élelmiszer-ellátását. Ne arra ébredjünk, hogy mialatt az Európai Unió tagországaiban felszámolják a szarvasmarha-ágazatot, méregdrágán importált dél-amerikai marhahús kerül az egyre jobban beszűkülő fizetőképes fogyasztói réteg asztalára. Nem véletlenül említettem a szarvasmarhatartók ijesztgetését, mert ez a mezőgazdasági ágazat a ,,méregzöldek” egyik legfőbb támadási felülete.

A helyzet mai állása szerint mialatt a kontinensek többsége számára semmiféle megszorító intézkedés nem létezik,

Az ukrajnai háború hatalmas kiadásaival tetézve mindez olyan irányba tolja el kontinensünk gazdaságát, amely a tagországok számára zsákutcába torkollik, és az eddig is késélen táncoló versenyképesség pár év alatt eltűnhet.

Az európai polgárok közül ma legtöbben az alakulóban lévő új uniós csúcsintézmények részéről várnak el gyökeres változásokat. A következő hetekben derül ki, hogy a várakozás illúzió, vagy létezik hozzá valós politikai akarat.