A zöld álmok és a való élet viszonya

2024. július 03., 15:482024. július 03., 15:48

2024. július 03., 21:372024. július 03., 21:37

Nem fogjuk túlélni ezt a ,,zöld őrületet” – fakadt ki idén tavasszal egy francia traktoros tüntető Párizs külvárosában, amikor az újságírók arról faggatták, mi a gazdákra leselkedő legnagyobb veszély. A gall mezőgazdasági termelő kendőzetlen szókimondása az európai gazdaság egyik legégetőbb problémáját hozza közelképbe.

Sokan türelmetlenül várják az új Európai Parlament és az Európai Bizottság megalakulását, ami reményt adhat a változásokra. Miközben az EP-választás eredményei alapján a sajtó és a politikum egy része hangsúlyos ,,jobbra tolódásról” beszél, a valóságban ez alig látszik. Az évek óta balra tolódott Európai Néppárt a választások nyomán megerősödve az Európai Parlament legnagyobb frakciójaként díszeleg, de a voksolás után rögtön ott folytatja, ahol korábban abbahagyta: újra a szocialistákkal és liberálisokkal akar többséget alkotni, ,,szélsőjobboldalinak” bélyegezve a tőlük jobbra található összes EP-tagot.

Annak nyilván örülni lehet, hogy a ,,méregzöld” képviselők többsége kiesett a júniusi EP-választásokon: ahogy konzervatív szakemberek megfogalmazták,

a zöld pártok csak kívülről zöldek, belülről vörösek, azaz a baloldal szélsőséges nyúlványaiként tartják számon őket.

Az elmúlt EP-ciklusban éppen ezeknek a ,,zöld” pártoknak a képviselői harcolták ki azokat a drasztikus szigorításokat, amelyek az uniós átállás következő 10-15 esztendejét határozzák meg az autóiparban, a mezőgazdaságban és az élet megannyi területén.

Követeléseikkel az a legnagyobb baj, hogy sok zöld politikus nem jár két lábbal a földön. Stílszerűbben fogalmazva: a mosdóvízzel kiöntik a gyereket is. Nehéz úgy gazdasági stratégiákban, az ipari kapacitás fejlesztésében vagy legalább megőrzésében gondolkodni, ha közben a gazdaság általuk elképzelt gyökeres átalakítása beláthatatlan következményekkel jár.

(Erdélyben nekünk erről már több éves tapasztalatunk van, hiszen

a medvepopulációk számbeli szabályozását kivették a szakma – a vadásztársaságok – kezéből, és környezetvédők nyomására olyan politikusokra és ,,zöldekre” bízták a vadgazdálkodást, akik ezen a területen enyhén szólva sem szakmabeliek.

A „változás” ott él velünk: ma már egy erdei kirándulás is életveszélyessé válhat Erdély számos megyéjében.)

Az európai közvélemény ott tart, hogy a korábbi összetételű Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak a gazdaság egészét veszélyeztető ,,zöld programjait” sokan átírnák. Egyre több szaktekintély követeli, hogy az érintett ágazatok szakértőinek bevonásával dolgozzanak ki új zöld stratégiát, amely a régit helyettesítené.

Ahogyan a francia gazda megfogalmazta: ha felszámolják a mezőgazdasági termeléshez szükséges eddigi módszereket, akkor a gazdatársadalomnak vége lesz. Egy lassú átállás is csak úgy kivitelezhető, ha nem veszélyezteti az egyes országok belső élelmiszer-ellátását. Ne arra ébredjünk, hogy mialatt az Európai Unió tagországaiban felszámolják a szarvasmarha-ágazatot, méregdrágán importált dél-amerikai marhahús kerül az egyre jobban beszűkülő fizetőképes fogyasztói réteg asztalára. Nem véletlenül említettem a szarvasmarhatartók ijesztgetését, mert ez a mezőgazdasági ágazat a ,,méregzöldek” egyik legfőbb támadási felülete.

A helyzet mai állása szerint mialatt a kontinensek többsége számára semmiféle megszorító intézkedés nem létezik,

Európa úgy akar elöl járni ,,jó példával”, hogy felszámolja saját iparát és mezőgazdaságát.

Az ukrajnai háború hatalmas kiadásaival tetézve mindez olyan irányba tolja el kontinensünk gazdaságát, amely a tagországok számára zsákutcába torkollik, és az eddig is késélen táncoló versenyképesség pár év alatt eltűnhet.

Az európai polgárok közül ma legtöbben az alakulóban lévő új uniós csúcsintézmények részéről várnak el gyökeres változásokat. A következő hetekben derül ki, hogy a várakozás illúzió, vagy létezik hozzá valós politikai akarat.

vezércikk