2011. szeptember 12., 09:412011. szeptember 12., 09:41
Arról a napról, amikor az ördögi módon kitervelt merényletek, az iszonyatos pusztítás, a Föld leghatalmasabb államai vezetőinek arcán tükröződő döbbenet láttán a nem amerikaiak is úgy érezték: a csapás ellenük is irányult, az al-Kaida az ő biztonságukat is fenyegeti. Amerika tíz év elteltével sem felejtette el a megannyi hollywoodi és dokumentumfilmben feldolgozott, sok helyen csak 9/11-ként emlegetett tragikus eseményeket. Barack Obama tegnap elődje, a merényletek idején kormányzó George W. Bush oldalán emlékezett az áldozatokra a New York-i Ground Zerónál felavatott emlékhelyen, úgy, ahogy a gonosz által testében és lelkében egyaránt megalázott, majd az iszonyatból felemelkedni képes nemzet vezetőihez illik. Amerika tehát tud és akar emlékezni szeptember 11-ére, a kérdés azonban, miszerint képes-e tanulni belőle, tíz év elteltével is nyitott. 2001 óta Washington nem úgy viselkedett, mint ahogy az a világ domináns hatalmától, a demokrácia zászlóvivőjétől elvárható lenne, hanem inkább úgy tett, mint a küklopsz, akinek Odüsszeusz kiszúrta az egyetlen szemét: vakon vagdalkozott.
A Bush által a globális terror ellen meghirdetett háború jegyében alaposan korlátozta az emberi jogokat (beutazás csak ujjlenyomatvétel alapján), nemzetiségi, faji hovatartozásuk alapján különböztette meg a polgárokat (minden arab gyanús), egymás után rohanta le a „gonosz tengelyének” fenntartásával vádolt államokat, majd likvidálta a főgonosznak kikiáltott bin Ladent. A baj csak az, hogy ezek az intézkedések nem tették sokkal biztonságosabbá a polgárok életét, nem csökkentette a muszlim világban Amerikával szemben táplált gyűlöletet, az al-Kaida meggyengült, de felszámolni nem sikerült, a béketeremtés céljából megszállt országok pedig enyhén szólva sem nevezhetők stabilnak. E téren elég, ha csak az Afganisztánból, Irakból vagy újabban Líbiából érkező jelentésekre gondolunk. Eközben pedig Washington hagyományos szövetségesei közül is veszített néhányat, elég, ha csak Angela Merkel német kancellár intelmét idézzük, aki szerint „egyetlen katonai konfliktust sem lehet csak katonai eszközökkel megoldani”. Nos, Amerika elsősorban ezt nem tanulta meg 2001. szeptember 11. óta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok