VEZÉRCIKK – A brüsszeli robbantássorozat kapcsán a mélységes döbbeneten és gyászon túlmenően önkéntelenül is az fogalmazódik meg az emberben, hogy új korszak köszöntött be Európában a terrorizmus elleni harc terén, és hogy a kontinens ezek után talán sohasem lesz már olyan, mint volt.
2016. március 22., 20:042016. március 22., 20:04
Mindez akár még helytálló is lehetne, csakhogy a Belgium, vele együtt pedig az Európai Unió fővárosára lesújtó összehangolt merénylet nem valamilyen kezdeti, független történés, hanem egy igen hosszú ideje tartó folyamat része.
Hogy ez egészen pontosan mikor kezdődött, nagyon nehéz eldönteni. A jelet talán a 2004 márciusában Madridban elkövetett, közel kétszáz halálos áldozatot követelő merénylet adta meg, de az is lehet, hogy a következő évi londoni vagy a tavaly januárban a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás volt az Európa elleni offenzíva kiindulópontja.
Természetesen igazolva látják vészjelzéseiket mindazok, akik már korábban arra figyelmeztettek, hogy a több mint egy éve tartó menekülthullám fokozza a terrorveszélyt a kontinensen, az pedig nagy bizonyossággal megjósolható, hogy a brüsszeli dráma nyomán egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nyitott kapuk merkeli politikájának.
A migráció azonban csupán egyike a dzsihadisták eszköztárának, ennél is nagyobb veszélyforrást jelentenek azok – a napokban elfogott Salah Abdeslamhoz hasonló – muszlim fiatalok, akik nyugat-európai országokban születve és szocializálódva fogadtak hűséget az Iszlám Államnak. Márpedig e téren a belga hatóságok teljesen kudarcot vallottak, hiszen még a tavaly novemberi párizsi merényleteket követően sem voltak képesek felmérni a szélsőséges nézeteket valló európai dzsihadisták fellegvárává vált brüsszeli Molenbeek negyed jelentette veszélyt.
Pedig ennek ismeretében nagyon sokan – keddi beismerése szerint maga a belga kormányfő is – számítottak arra, hogy előbb-utóbb lecsap a terror. Európának a jelek szerint hosszan tartó hadviselésre kell berendezkednie. Ennek végkimenetelét azért iszonyú nehéz megjósolni, mert nem csupán külső ellenséggel kell felvenni a harcot, ráadásul egy 44 milliós európai muszlim közösség soraiban kell azonosítani a terror fiait. De más választás nincs.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!