Makkay József
2024. október 22., 11:592024. október 22., 11:59
2024. október 22., 15:362024. október 22., 15:36
A román média keményen ostorozza a szerinte teljesen orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét, ahol az EU által támogatott Maia Sandu államfő mindössze 2,26 százaléknyi voksot kapott. Vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
Újságíróként kétszer is megfordultam Gagauziában. Az autonóm státusát 1994-ben elnyerő dél-moldovai, 1800 km² területű, 135 ezer lakosú régióban a gagauzok 82,5 százalékos többséget alkotnak. Első riportutamon a 2010-es évek elején hosszú beszélgetésre adódott alkalmam a Gagauzia kormányzói feladatait 2006 és 2015 között ellátó Mihail Formuzal baskánnal, aki rendkívül szívélyesen fogadott. Hamar kiderült, hogy sok mindent tud az erdélyi magyarságról – jól ismerte a kommunizmus éveiben szovjet segítséggel létrehozott Magyar Autonóm Tartomány működését –, illetve a Székelyföld rendszerváltás utáni autonómiatörekvéseiről.
Nem véletlen, hogy sokat beszélgettünk az autonómia intézményrendszeréről, Chișinăunak a gagauzok önrendelkezéséhez való hozzáállásáról. A baskánon kívül megkérdezett
és nem ismer el. Ezzel nem csak a székelyek vannak tisztában, hanem a Moldovai Köztársaságban élő nemzeti közösségek is.
Az autonóm tartomány fővárosában, Komrátban a két világháború közötti román megszállás 22 évét ismertető gagauz történész arról mesélt, hogy a román hatalom hogyan számolta fel a gagauzok anyanyelvi oktatását, és miként igyekeztek őket betörni az ,,egységes román nemzetállamba”. A gagauzok 1940-ben felszabadulásként élték meg a román hadsereg és közigazgatás kivonulását, illetve a szovjet haderő bevonulását a történész szerint.
Hosszas tárgyalások után 1994-ben a moldovai alkotmányban garantált autonómiának köszönhetően a gagauzok megpróbálták saját életüket élni. Az elmúlt harminc évben ez nem volt könnyű történet, mert Chișinăuval ritkán volt felhőtlen a kapcsolatuk, ami az utóbbi négy évben mélypontra jutott.
Gagauz ismerőseim szerint bukaresti nyomásra Maia Sandu államfő és kormánya mindent elkövetett az autonóm terület gyengítéséért. A törvényesen megválasztott Evghenia Guțul baskánt nem ismerte el az autonóm terület kormányzójaként, noha erre a moldovai alkotmány kötelezi.
A gagauz hatóságok azzal vádolják Chișinăut, hogy visszatartja a régiónak járó pénzeket – kiéhezteti az autonóm tartományt –, amely elsősorban törökországi segítséggel maradhatott talpon. Az elmúlt években azonban egyre fontosabb szerepet játszott a tartomány életében Moszkva is, ahol – akárcsak a török városokban – sok gagauz fiatal tanul.
Az ,,oroszbarátnak” titulált gagauz vezetésnek ott tesz be Chișinău, ahol csak tud. Ilyen előzmények után nem véletlen, hogy az autonómiát élvező gagauzok úgy félnek Romániától, és a román befolyás növekedésétől, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezzel magyarázható, hogy egy kalap alatt elutasították az ország uniós csatlakozását is – az igen szavazatok mindössze 5,16 százalékot tettek ki a vasárnapi referendumon.
A román közvélemény-formálóknak érdemes lenne elgondolkozniuk azon, hogy Gagauziával szemben a gyakorlatilag orosz megszállás alatt álló Transznisztriában – az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságban – a szavazók 37,44 százaléka támogatta a Moldovai Köztársaság uniós csatlakozását, míg Maia Sandu 25, 21% voksot kapott. Hogy is van ez? A sokat hangoztatott orosz megszállás árnyékában élők közül tízszer annyian szavaztak Maia Sandura, és az európai uniós csatlakozásra, mint a gagauzok. Holott a Gagauz Autonóm Tartományban egyetlen orosz katona sincs. De bőven van román elnyomás.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Rostás Szabolcs
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
szóljon hozzá!