VEZÉRCIKK – Az önkormányzati választásokat megelőző kampányidőszakhoz hasonlóan unalmas és eseménytelen korteshadjárat egyik legérdekesebb témájává kezd válni az, kit is jelöl miniszterelnöknek a választási győzelemre legesélyesebbnek tűnő Szociáldemokrata Párt (PSD).
2016. november 24., 19:342016. november 24., 19:34
Ideális esetben az ilyesmi úgy zajlik, hogy a pártok már jó előre megnevezik kormányfőjelöltjüket, hogy a választópolgárok tudják: ki akar majd az ő voksaikra hivatkozva kormányozni. A PSD esetében azonban ezt egyetlen kicsiny, de el semmiképpen sem hanyagolható tény akadályozza: hogy pártelnöküket és potenciális miniszterelnök-jelöltjüket, Liviu Dragneát tavasszal jogerősen két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték választási csalás miatt. A PSD iránti szimpátiával korántsem vádolható államfő, Klaus Johannis már jó előre jelezte: nem bíz meg kormányalakítással olyan személyt, akit jogerősen elítéltek, vagy aki ellen bűnvádi eljárás zajlik. Ezzel tulajdonképpen beavatkozott a kampányba, hiszen emlékeztette a nagyközönséget: a PSD ebben a tekintetben nagyon nem tiszta.
A szociáldemokraták amúgy tudatában vannak, hogy Dragnea kormányfőjelöltként történő megnevezése óriási támadási felületet jelentene, ezért aztán lebegtetik a jelölt kilétét, mondván: majd a választások után megnevezik. És elvileg igazuk is van, mert még az ellenfelek felmérései is azt mutatják, hogy a párt nagyjából 40 százalék körüli támogatottsággal rendelkezik, vagyis az nem igazán kérdés, hogy megnyerik-e a választást, az már annál inkább, hogy képesek lesznek-e kormányt alakítani. Ehhez ugyanis nekik is, valamint szövetségesüknek, az ALDE-nak is kellő támogatást kell elérnie. (És ha kettejüknek sincs meg, még mindig ott van harmadiknak az RMDSZ – már ha eléri az 5 százalékot, és nem csupán az alternatív küszöb segítségével jut be.) Dragnea esélyeit tovább rontja az a törvény, amelyet tizenöt éve épp egy PSD-kormány idején fogadtak el, és amely kerek perec kimondja: elítélt személy nem lehet kormánytag.
Jelenleg tehát a párt éppen zsákbamacskát árul az országnak, ami a legkevésbé sem korrekt eljárás a választópolgárokkal szemben. Jellemző, hogy ennek – valamint annak, hogy egy elítélt vezeti – ellenére, illetve a jobbközép oldal szétforgácsoltsága miatt mégis ez a legnépszerűbb alakulat. Úgyhogy amennyiben a PSD nem talál alternatív jelöltet, illetve ha a másik oldal pártjai nem szerepelnek olyan jól, hogy tárgytalan legyen a szociáldmeokraták kormányalakításáról beszélni, könnyen megtörténhet, hogy a választás utáni időszak a kormány megalakulása és a kormányzati munka megkezdése helyett parttalan jogászkodással telik majd, amelyikben az egyik oldal a hatályos törvényeket, a másik viszont a választópolgárok felhatalmazását hozhatja fel érvként. És előfordulhat, hogy a döntő szót végül az alkotmánybíróságnak kell kimondania. Pedig ha valamire nincs szüksége az országnak, az éppen egy újabb, a kormányfő személyéről szóló politikai adok-kapok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!