Amikor két párt vezetője napokig csak arról nyilatkozik, hogy az apróbb nézeteltérések ellenére az egymás iránti bizalom kölcsönös és töretlen közöttük, politikai szövetségük pedig apróbb módosításokra szorul ugyan, de szilárd alapokon áll, akkor a két tábor híveinek jó lesz megkapaszkodniuk, mert baj van.
2013. május 21., 10:192013. május 21., 10:19
2013. május 23., 11:512013. május 23., 11:51
A mindössze egy évvel ezelőtt hatalomra került balliberális unió (USL) szerkezete eresztékeiben recseg, és nagyon úgy fest: nemhogy a jövő évi államfőválasztásig, de az európai parlamenti megmérettetésig sem marad egyben. A konfliktus oka sokkal összetettebb a szociáldemokraták által a liberálisok szemére vetett szolidaritáshiánynál.
Persze szerepe van benne annak is, hogy liberális honatyák rendszeresen bírálják a Ponta vezette baloldalt – sőt egyszerű indítványt készülnek beterjeszteni PSD-s miniszterek ellen –, mert egyet mondott ellenzékben (például az állami vállalatok privatizációjáról, a verespataki bányaprojektről vagy a palagáz-kitermelésről), és mást cselekszik kormányon. Akárcsak annak, hogy a kormányzati apparátusban olyan kétes figurák igyekeznek befolyást szerezni saját és holdudvaruk hasznára, mint a szekus és újságírói múlttal rendelkező Sorin Roşca Stănescu liberális szenátor, akinek 2005-ben oroszlánrésze volt a tisztségéről lemondott Călin Popescu-Tăriceanu kormányfő maradásában, a jobbközép DA Szövetség széthullásában.
Az USL-en belüli harc oka sokkal inkább abban keresendő, hogy Crin Antonescuék képtelenek megbocsátani Pontának az ősellenség Traian Băsescuval kötött „politikai társbérletet\". A koalíció gerincét alkotó PSD másodvonala eközben egyre elégedetlenebb amiatt, hogy az alakulat átengedte az államfőjelölés jogát a PNL-nek, ráadásul annak az Antonescunak, akit Ponta minden felmérés szerint megverne.
A baloldalon úgy gondolják: még a jelenlegi koalíció is túl nagy ár lenne azért, hogy a 2004-ben elvesztett államelnöki posztot csak 2019-ben legyen esélyük visszaszerezni. Ponta pedig eléggé pragmatikus politikus ahhoz, hogy tanuljon a PSD által megbuktatott elődei, Ion Iliescu és Mircea Geoană példájából, így talán már be is látta: más koalíciós partnert könnyen talál, viszont a pártján múlik, hogy a Cotroceni-ben vagy a süllyesztőben köt ki.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!