Elment a falig a fasisztoid, legionárius eszmék iránti szimpátiával vádolt Marian Munteanu bukaresti főpolgármester-jelöltségével a Nemzeti Liberális Párt (PNL), de a nagy koppanást nem várta meg.
2016. április 25., 19:222016. április 25., 19:22
Miután egy hétig minden irányból azt kellett elviselnie, hogy az egykori, posztkommunista-ellenes diákvezérből a szélsőséges nacionalizmus és az ortodox miszticizmus hirdetőjévé vált, a román nemzet ellen acsarkodó külső és belső erőkről összeesküvés-elméleteket szövő , Nyugat-ellenes néprajzkutató felkarolásával a szélsőséges eszmék támogatójává vált, inkább elengedte Munteanu kezét. Mindehhez persze nem csupán a külső bírálatokra volt szükség. A pártvezetés döntése ugyanis nem csupán a külvilágot lepte meg, hanem számos régi liberálist, illetve egykori demokrata-liberálist is, akik erőteljesen fölemelték a szavukat a korrupciógyanú miatt visszalépett pártalelnök, Ludovic Orban helyett villámgyorsan – és minimum meggondolatlanul – kiválasztott jelölt indítása ellen.
A józan ész győzött tehát, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a PNL tiszta lappal indulhat a főpolgármesteri tisztségért, illetve a parlamenti helyekért zajló csatába. Munteanu jelölése olyan folt marad a párt arculatán, amelyet nehezen mos majd le. Már csak azért is, mert eleve az a tény, hogy akár csak egy hétig is komolyan gondolták egy ilyen hátterű jelölt indítását, komolyan megkérdőjelezi azt, mit gondolnak az ország jövőjéről. A párt kapcsán már amúgy is érezhető volt, hogy – főleg a választási kampány közeledtével – nem idegen tőle a hazafiságon jóval túlmutató, szélsőségességbe hajló nacionalizmus, Munteanu jelölése pedig azt sugallta: komolyan szeretnének harcba szállni azon románok szavazataiért, akik az ilyen gondolatokra és retorikára fogékonyak.
Őket most vélhetően elvesztették – de egyáltalán nem zárható ki, hogy számos régi szavazót, illetve az eddiginél is több, a PNL részéről a többi pártétól eltérő, európaibb stílusú politizálásban reménykedő polgárt kiábrándított a főpolgármester-jelölt megnevezése körüli szerencsétlenkedés. Vagyis egyáltalán nem kizárt, hogy a nagy koppanás a választások napján mégiscsak bekövetkezik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!