Nehéz vitatni: a kormányzó Szociálliberális Unióval szemben álló Traian Băsescu államfő a koalíciós ellentétek legfőbb nyertese.
2013. december 20., 14:152013. december 20., 14:15
Nem kell ugyanakkor a koalíció legnagyobb pártját, a Szociáldemokrata Pártot (PSD) sem leírni, míg a PSD-vel egyre mélyebb ellentétbe kerülő liberálisok számára a legbizonytalanabb, hogy sikerül-e nyerniük a konfliktusból.
Az államfő sikere egyértelmű, hiszen a posztkommunista párt és a liberálisok szövetségét csupán a pillanatnyi konjunktúra, a vele szemben ápolt közös ellenszenv hozta össze, ez azonban a jelek szerint még akkor sem feltétlenül elegendő a koalíció összetartására, ha a felek a kormányzás jelentette előnyöket is élvezhetik. A PSD-sek túlhatalma és saját befolyása csökkenése miatt berzenkedő liberális elnök, Crin Antonescu a jövő évi választásokra készülve egyre keményebben bírálta a szociáldemokratákat, megpróbálva rájuk hárítani a felelősséget minden, a kormányzással kapcsolatos negatív fejleményért. A PSD bosszúja sem késett: Victor Ponta kormányfő lehazugozta, majd a szociáldemokraták bojkottálták a PNL-s jelölt tévéelnökké választását. Ez, illetve az, hogy Ponta meghátrált, és hajlandó elodázni az üzemanyagok jövedéki adójának általa ellenzett emelését, Băsescu államfő pillanatnyi politikai diadala.
Ugyanakkor Ponta és a PSD helyzete sem kilátástalan. Bár kétfrontos háborút vívott, és látszólag mindkét fronton meghátrált, amikor halasztotta a jövedéki adó emelését, illetve a PNL zsarolásának engedve péntekre ismét parlamenti szavazást hirdetett a tévéelnökről, a pillanatnyi presztízsveszteség vállalható. Hiszen bármi is történik, ők minden bizonnyal kormányon maradnak, legfeljebb új szövetséges után kell nézniük, amiből nincs hiány – ott van például az RMDSZ. A PNL viszont – ha a tévéelnök megválasztásakor ismét nem lesz meg a határozatképességhez szükséges létszám – lépéskényszerbe kerül, és már nehezen megakadályozhatónak tűnik a koalíció felbomlása. A döntés tehát a PSD kezében van: ha ragaszkodik az eddig nem túl hatékonynak bizonyult kétharmadhoz, mozgósítja honatyáit. Ha úgy dönt, hogy lojálisabb szövetségessel és neki lekötelezett tévéelnökkel hatékonyabban kormányozhat, akkor nem töri magát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!