Fotó: Boda L. Gergely
A szilveszteri marosvásárhelyi – csapnivaló fordítással született – nyelvi idiótaságnak meglehetősen nagy volt a sajtóvisszhangja.
2018. január 21., 14:032018. január 21., 14:03
Nem is csoda, mert egyéni vélemények is igazolták, hogy egy közösség számára az anyanyelv épsége éppoly fontos, mint a levegő tisztasága. Magyar nyelv nélkül nincs magyar ember – mondta Szabó Dezső. Hozzá hasonlóan még számos jeles tudós, író és költő gondolta és gondolja úgy, hogy egy nemzet vagy nemzeti kisebbség – például az erdélyi magyarság – megmaradásában anyanyelvünknek van legfontosabb szerepe. Tucatszám lehetne idézni jeleseink jobbnál jobb és szebbnél szebb gondolatait nyelvünk megtartó erejéről.
A fentebb említett újévi történet azonban inkább a mulasztások felemlítését indokolja. A nemtörődömség, hallgatás (és félelem?) vezethetett ehhez a példátlan magyar nyelvi bukfenchez, belemarcangolva sokunk lelkivilágába is. Elsősorban a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban dolgozó magyarok és románok nemtörődömsége, illetve a magyarok régóta tapasztalható hallgatása.
Egyebek mellett azért, mert nem veszik komolyan évtizedek óta a szakmai és civil szervezetek idevágó véleményét, tanácsait, intelmeit, javaslatait (kétnyelvűség: feliratok, utcanevek; oktatás, tankönyvek; regionális hivatalos nyelv; igazságszolgáltatási problémák nyelvi kérdésekben; egyetemi szintű fordítóképzés stb.). Szakszerűtlen, rossz fordítás miatt az itthoni viták mellett volt már diplomáciai botrány is például Magyarország és Románia között (Sólyom-ügy: önkormányzat = autoguvernare?), és napjainkban is zajlik évek óta kívülálló hozzá nem értők beleszólása nyelvünk dolgaiba (városháza, községháza), de egyszer sem hallottuk, hogy nyelvhasználati sérelmeinkről tárgyaltak volna politikai körökben vagy a román parlamentben. Az ügy orvoslása végett. Ugyanis a szakmai érveket semmibe vette az ostoba provokáció, még a bizonyító erejű és tiszteletet érdemlő akadémiai munkákra is fittyet hánytak a bérencek.
Ma ott tartunk, csak magasabb szintű politikai fellépéstől várható változás. Nagyobb kaliberű európai politikus mondása jut eszembe: a sajtó legalább két lépéssel mindig megelőzte a politikát, előtte járt. Fontosabb gondolatok előbb az újságokban és folyóiratokban jelentek meg, csak azután a politikusok fejében.
Bárcsak tanulnának tőle az erdélyi magyar közszereplők is!
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!