2011. augusztus 29., 10:042011. augusztus 29., 10:04
Akinek viszont kijutott az említett örökséghordozóból, hát azzal csodákat lehet elérni: némi gyakorlással képesek lesznek leiskolázni az addig legneveletlenebb bunkónak tartott egyéneket is. Mi, ennek a kies országnak a kietlen, sivár lakói szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mivel választott-kinevezett vezetőink két kézzel szórják felénk a neveletlenség napi penzumait. Ha jól emlékszem, államelnökünk kezdte a leckeadást évekkel ezelőtt, még első mandátumának elején: ha olyasmit kérdeztek tőle, ami nem volt ínyére, fensőbbséges képet vágott, és egyszerűen odébbállt. És lévén, hogy a hal is a fejétől kezd szaglani, a kifinomult udvari (bocsánat, elnöki) etikett csínja-bínja is futótűzként terjedt a közvetlen alattvalók soraiban. Mára már általános szokás, hogy a hatalomnak nem kifejezetten tetsző kérdésekre elmellőzik a választ. A recept is egyszerű, az intelligenciahányadossal kissé hadilábon álló „nagyfejűek” is könnyen elsajátíthatják: fejet fel, a bárgyú vigyort a szorosan zárt száj köré illeszteni, aztán illa berek, nádak, erek... A fentebb említettek önmagukban még nem volnának főbenjáró bűnök, hisz neveletlen emberek mindig is voltak és – sajnos – mindig lesznek, a baj csak az, hogy az egyszerű halandók számára a másik embernek ez a semmibevétele, jelképes szembeköpése – példaértékű. Egyetem közelben lakom, úgyhogy naponta többször is van szerencsém szembesülni a bunkótréninggel.
Csak föl kell szállnom a buszra, és máris látom a széken végignyúló, elterpeszkedő, rágógumit csócsáló, és időnként buborékot a szembeülőre fújó ifjakat. Bocsánat, a jövendő értelmiségijeit, hisz egyetemre mennek, vagy onnan igyekeznek valahová máshová. És ha csak a terpeszkedés és rágógumi volna! De amikor kinyitják a szájukat, és mint az egyik dombtetőről a másikra elkezdenek ordítozni, akkor megnyugszom: nincs veszve semmi, biztos kezekben a jövő. Ezekbe annyira beleivódott a neveletlenség, hogy kinevelni belőlük immáron lehetetlen. Egyébként is: ki akarna valami olyasmit kinevelni egy szépreményű ifjúból, ami már a fél sikernél is többnek számít? Mi volna például, ha hirtelen beütne számukra egy vezető állás, ők pedig, a neveletlenség hiányában még képesek volnának a nekik köszönőknek visszaköszönni, és a kérdésekre válaszolni?! Mekkora szégyen volna ez számukra és pártcsaládjukra egyaránt! Még rágondolni is rossz!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.