JEGYZET – Alig fél év késéssel a központ hadiállapotba kerülése után kipakoltak egy bocsánatkérőnek éppen nem mondható, inkább csak afféle mentegetőző táblát, hogy sajnálják a felfordulást, az év utolsó napján véget fog érni.
2015. november 08., 19:282015. november 08., 19:28
Azok, akik a felfelé nyalás, lefelé rúgás elve szerint élnek, rögtön mondanák is, hogy na ugye, milyen jól nevelt, rendes emberek, még erre is van gondjuk, én viszont, aki a kedvességet inkább fordítva képzelem el, vagyis inkább felfelé rúgok, azt kérdem, miért ilyen későn?! És ha áprilisban megkezdték a munkálatokat a téren, a hídra miért csak akkor került sor, amikor a tér már szépen igyekszik a célszalag felé? Nem lehetett volna egyszerre csinálni, ami annyira nyilvánvaló, hogy nem is volna érdemes szót vesztegetni rá?!
A frászbuk egyik lokál-patrióta csoportjának csevegése során ezt ugyanígy megkérdeztem és szinte azonnal feleletet is kaptam: azért, mert két különböző cég dolgozik a téren, illetve a hídon. Ezt a választ inkább nem minősítem, és nem taglalom, épp csak annyit suttognék el halkan: annál inkább. Dolgozzon ne két, hanem öt, tíz vagy akár húsz cég, minél többen, annál hamarabb a végeznek. DE legyen LEGALÁBB EGY ember, aki KÉPES ÖSSZEHANGOLNI a munkafolyamatokat.
Na, ez az egyetlenegy hiányzik! Hadseregnyien sétáltatják egyik irodából a másikba a papírokat, a jobb kéznek lövése sincs, mit csinál a bal, de áll a bál, mégpedig nem akárhogy. Senki nem azt akarja, hogy ne újítsanak, ne dolgozzanak, ne korszerűsödjék a város (illetve, ha van ilyen, annak is biztosan megváltozik a véleménye, amikor majd valamikor készen lesz minden), de a fejetlenség, a káosz, a minimális empátiának is a hiánya, az borzasztó.
Nem bánom, ha csőlátó szakbarbárnak mond bárki, de ilyen körülmények között hogy kérdezheti meg a tanár, miért késett egy-két órát a nebuló, a szülő aggodalmáról nem is szólva, amikor látja, hogy lassan besötétedik, és a délben véget ért órákról a gyereke még mindig nem jött haza. Amikor pedig reggel beér az iskolába, késő délután pedig haza és vidáman rikkantja: meg kellett kerülnie a várost, a mentegetőző tábla mit sem használ. Az év utolsó napján nem fognak dolgozni, az biztos, a jövő év első két napján sem, de hogy utána mi lesz? Egy másik tábla majd tudatja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!