Vigadozzunk: megkerült a marsallbot, amiről Napóleon azt mondta, hogy ott lapul minden közkatona zsákjában, és most büszkén villog a nem is olyan régen még az egyik legszegényebb megye főnökének a kezében.
2017. január 10., 23:332017. január 10., 23:33
Nem véletlenül került oda: az illető megyefőnök nagyon komoly munkát fejtett ki a megtalálásáért: addig fúrt, faragott, verejtékezve aknamunkázott a kollégái ellen, mígnem rátalált a marsallbotra. Tudta, hogy meg fogja találni, hisz titokban szentül hitte: csak őt illeti. Napóleon is ezért emlegette annak idején a lehetőségeket, az önbizalomra építve kijelentéseit.
Az újdonsült marsall jobbra-balra vagdalkozásának örömét csorbította ugyan, hogy közben jogerősen elítélték választási csalásért, s mint ilyen egy (még) érvényben lévő törvény értelmében nem lehetett a kormány mindenható vezére, de sebaj, megválasztatta magát a törvényhozó testület alsóbbik házának elnökévé, vagyis az ország harmadik emberévé, majd pedig nekilátott szélárnyékból összeeszkábálni a teljes mértékben el- és lekötelezett emberekből álló kormányát. Merthogy az övé, azt senki nem vitatja, és nem is akarja a papíron hivatalosnak feltüntetett kormányfő nevéhez kapcsolni a kabinetet. Erről is időben gondoskodott marsall őfelsége, amikor ország-világ előtt, a maga mellé állított „miniszterelnök” buzgó bólogatásai közepette kijelentette, hogy valójában ő és csakis ő ismeri a kormányprogramot.
Diadalát viszont erősen megfaricskálta az amúgy szűkszavúságáról híres államelnök, aki ezúttal nem sajnált egy-két mondatot bedobni a vezéri csörtetés halkítására, udvariasan megkérve, méltóztassék megismertetni a különböző rendű és rangú miniszterekkel is a túl sokat emlegetett, ám lényegében makacsul eltitkolt kormányprogramot, a tennivalók nem ismerete miatt nehogy már az elején megrekedjen a munka. Kénytelen volt lenyelni a békát, talán felfogva, hogy saját kakaskodásának a csapdájába sétált bele, és egyelőre jobb, ha nem vagdalkozik tovább.
Különben is, mintha csak a mesebeli narrációt követné, az időjárás a legjobb pillanatban tálalta az első nagy próbatételt: a havasalföldi vidék behavazását. A marsall serege még nem ocsúdott fel teljesen a hirtelen miniszterré válás kábulatából, úgyhogy legjobb megoldásnak az utak lezárását találták, hűséges adjutánsa pedig, a főpolgármester a tanintézetek bezárásával kedveskedett választóinak. De a napóleoni seregeket is legyőző Tél tábornok sem tétlenkedik, különösen, hogy most, januárban az ő térfelén pattog a labda.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!