A máig kísértő kommunizmus

Ez a legkevésbé sem biztató következtetés vonható le az IRES közvélemény-kutató legfrissebb felméréséből, amely szerint a romániai lakosság azon hányadának fele, amely személyesen, már felnőttként megélte az 1989 előtti kommunista időket, úgy véli: a szocializmus jobb, mint a kapitalizmus.

A kutatás tulajdonképpen a gazdaságról alkotott képet hivatott felmérni. A kérdezőbiztosok azt firtatták, hogyan viszonyulnak a polgárok ma, 28 évvel a rendszerváltásnak nevezett események után a kapitalizmushoz, a vállalkozás szabadságához, mit gondolnak az állam szerepéről a gazdasági élet és a piaci verseny vonatkozásában. A válaszok meglehetősen lesújtóak: bár a többség szerint a kapitalizmus számos pozitív tulajdonsággal bír, és a vállalkozások is fontosak, az államnak mégis jelentős szerepet kellene játszania a munkahelyteremtésben, valamint a nyugdíj- és az egészségbiztosításban.

Ennek nyomán 50 százalék mondta azt, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közül a szocializmust választaná, és csupán 44, hogy a kapitalizmust. Így nem is meglepő, hogy 35 százalék teljes mértékben egyetért, 31 százalék pedig „csak” egyetért azzal, hogy 1989 előtt jobb volt. Az indokok hajmeresztőek: többségük szerint az ipar, a politikai helyzet, az infrastruktúra, az egészségügy, az oktatás, a munkaerőpiaci helyzet és az életszínvonal is jobb volt a kommunizmus idején.

Feltételezhetően a kérdezőbiztosok nem csupán egykori szekusokat, házbizalmikat vagy magas beosztású pártfunkcionáriusokat kérdeztek meg, így a válaszok valóban a mai romániai közhangulatot tükrözik. Ami kétségbeejtő. Az okok persze nagyjából nyilvánvalóak: az 1990 utáni időszak csupán kevesek számára számít sikertörténetnek, a Ion Iliescu fémjelezte, az ellenzék szétverésére megszervezett bányászjárások, a még valamelyest működő állami cégek elkótyavetyélése és szétlopása által meghatározott első tíz évnek nem sok köze volt a valódi demokráciához és a piacgazdasághoz.

Az infláció, a bürokrácia, a kapcsolatrendszerüket kihasználó volt titkosszolgálati és politikai tótumfaktumoknak kedvező rablókapitalizmus és a mindent behálózó korrupció sem abba az irányba hatott, hogy az emberek pozitívan éljék meg az 1990 utáni időszakot. Mint ahogy az sem, hogy a kommunista utódpárt a mai napig népszerű, mivel továbbra is az államtól való függést próbálja fenntartani, a beígért nyugdíj- és béremelések révén azt az illúziót keltve a kiábrándult tömegekben, hogy az állam mindennek jobb gazdája, és az újraelosztás révén mindent jobban meg tud oldani, mint a magánszféra.

A nulla gazdasági ismerettel rendelkező polgárok ezt el is hiszik, miközben lassan három évtized távolából már az 1989 előtti időszak is megszépül – hiszen akkor biztos, sőt kötelező munkahely volt viszonylag decens fizetéssel, állami panellakással és ingyenes egészségüggyel.

Hogy mindez igazából gazdaságilag fenntarthatatlan volt, hogy a 80-as évekre gyakorlatilag minden működésképtelenné vált, hogy a lakások fűtetlenek, a boltok pedig üresek voltak, így csak feketén, pult alól lehetett még a legalapvetőbb szükségleti cikkekhez is hozzájutni, arra már kevesen emlékeznek. Mindez azt mutatja, hogy a kommunizmus ma is velünk él szinte minden formájában, és ma is meghatározza a közgondolkodást. Nem csupán a gazdaság terén, hanem az emberek egymáshoz való viszonyában is – a most éppen a közigazgatási törvény magyaroknak kedvező cikkelyei ellen tüntetni készülő, és az államfő közbelépését sürgető soviniszta román szervezetek képviselői is az 1989 előtt, a sajátos román fasiszta kommunizmus idején kanonizált magyarellenes dikurzus jegyében nyilvánulnak meg.

És nem csupán az idősebb generációk vélekednek megengedőbb módon a kommunizmussal szemben, hiszen ők nevelték ki a mai harmincas-negyvenes korosztályt is, amely ugyan már valamelyest nyitottabb és képzettebb, de egy része ugyancsak nem lát kivetnivalót a kommunizmusban és az annak alapjául szolgáló marxista tanokban. Akár még befolyásos véleményvezérként, publicistaként vagy egyetemi oktatóként is a mindenütt csak tömegmészárlást és gazdasági összeomlást hozó ideológiával fertőzi a hangzatos, hamis egyenlőséget hirdető eszmékre fogékony fiatalok elméjét.

Ilyen körülmények között a kilátások nem túl biztatóak. És amíg a kormányok egyrészt az állam polgárok feletti gyámkodását hirdetik, folyamatosan nehezítve a magánszféra életét, legfőbb teendőjüknek pedig a korrupció és visszaélések miatti felelősségre vonásuk ellehetetlenítését tekintik, addig nehéz azt várni, hogy a polgárok egyáltalán közvetlenül megtapasztalhassák, mit is jelent a valódi piacgazdaság és az állampolgári felelősségen alapuló képviseleti demokrácia.

És belássák a nyilvánvaló tényt: ha ma nem is tökéletes minden, még mindig összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint anno a kommunizmus idején. Vagy a jövőben lenne, ha hirtelen kollektív elmeháborodottság lenne úrrá rajtunk, és ismét a kommunizmus meghonosítása mellett döntenénk.