2011. november 24., 09:032011. november 24., 09:03
Azt viszont semmiként nem tudom elfogadni, hogy egy politikai melléfogás vagy legalábbis mulasztás következtében ezek az emberek olyan sorsdöntő hatalomhoz jussanak, ami nem őket illetné. Nem értem, miért adatik meg óvó néniknek, tanító néniknek és tanároknak meg tanárnőknek, hogy egy iskola meg azáltal egy település arculatát évtizedekre vagy akár évszázadokra meghatározva, lyukasórán vagy nagyszünetben ilyen-olyan tanintézet-keresztelőket szervezzenek? Csak úgy, eljátszadozva a nevekkel és ezáltal egy-egy közösség érzékenységével.
El tudnák képzelni, hogy a Barcelona vagy a Real Madrid valamelyik, futballpályára szállt kisistene, Messi vagy Ronaldo két tétmérkőzés között a taktikai utasítások betanulása és cselsorozatok gyakorlása helyett azon törné fejét, hogy mire lehetne átkeresztelni a világ legjobb klubcsapatait? Vagy hihetőnek tartják, hogy a milánói Scala tenorjai, összefogva a díszlettologatókkal, parókamesterekkel, ültető- és jegyszedő nénikkel, azon munkálkodnának, hogy valamelyik, kábítószer-túladagolásban kimúlt hiphopzenész nevét adják a világhírű operaháznak? Netán elhinnék Barack Obamáról, hogy Amerika és a világ legbefolyásosabb államférfijaként saját bőre színéről kereszteltetné át a Fehér Házat? Ugye nem. Mint ahogy azt sem, hogy a Panasonic vagy a Philips kínai munkacsarnokaiban néhány tál rizsért robotoló szalagmunkás fejében megfordulna valamiféle csing-csáng-csungos kicsengésű, távol-keleti nevet adni az elektronikai cégnek.
Így a Mercedes autószerelői sem azt kapják feladatul, hogy egy másik női nevet találjanak világhírű gépkocsijuknak, és ne olyant, amelyik Monte Cristo menyasszonyára emlékeztet. Még csak a nemeszsuki jelenlegi Nokia-alkalmazottak és jövendőbeli munkanélküliek sem forralnak bosszút ajtót mutató munkáltatójuk ellen azzal, hogy az általuk készített maroktelefonnak más nevet vagy legalább egy szomorkásabbnak tartott csengőhangot találnak. Az iskolák – a magyar közösség számára sokszor balul elsülő – elkereszteléséért nem is a pedagógusok a hibásak. Hanem azok, akik kiengedve vagy áthárítva a felelősséget, elhitetik velük, hogy kezükben az iskola, a város és a történelem kulcsa.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok