Aki valaha is megpróbálta olyanoknak tanítani a magyar nyelvet, akiknek nemhogy nem anyanyelvük, de még a szomszédban-játszótéren sem hallott magyar szót, az tudja, hogy gyakorlatilag lehetetlen megértetni olyan látszólagos logikátlan kifejezéspárost, mint amilyen a közönség-közönséges nagyon is összefüggő összefüggéstelenség.
2013. május 27., 11:312013. május 27., 11:31
Nem akarnék jelen jegyzetben alámerülni a nyelvi mélylélektan sodrásaiba, csak azt szeretném tisztázni, hogy az ellentmondás nem igazi. És lévén, hogy aki a lapunkat olvassa, az a nyelvünket is ismeri, az nem igényel hosszas magyarázatot.
Kezdetben tehát volt egy valamiért tisztelt-szeretett valaki, akinek bármilyen tettét érdeklődés követte, csak aztán a fejébe szállhatott a dicsőség, és egyre kevésbé viselkedett illendően. Az ilyenekből mindig akadt több is, úgyhogy kialakult: akinek közönsége van, az közönséges. És így történt ez más népekkel is, elsősorban a latin nyelvvel valamiféle közösséget vallókkal: az ordináré hétköznapit, megszokottat jelentett eredetileg, hogy aztán megfeleljen a mi mai közönségesünknek, annyi a különbség, hogy a „nagyon közönséges\" az átbillent az ellenkező oldalra, és lett extraordinar. Ami azért egészen más. Ilyen szép és érdekes a nyelvlélektan, érdemes benne elmélyedni.
Nekem sem a nyelvnek, hanem az „istenadta népnek\" a lelkével van gondom: az bánt, ahogy habzsolják, csócsálják a tökéletes érdektelenségeket. Például azt, hogy a juhászból lett földesúr és fociguru, akit most ismét leültettek (egy időre), mit reggelizett, milyen ásványvizet vitt be neki a rokona, a szendvics kerek volt-e, avagy hosszúkás, imádkozás előtt, után vagy netán helyette költötte el a tízórait, és hasonlók. De érdeklődve kapják fel a fejüket, ha az éterbe sugározzák az elnök szavakkal küszködő leányáról, hogy melyik üzletben milyen bébiholmit tapogatott végig, vagy hogy éppen melyik sörkertben kikkel poharazgatott a levitézlett szőke miniszter asszony...
Van, aki elnézően legyint: ilyen a bulvárvilág, nem kell vele törődni. Persze tudom, nem is törődnék, eszem ágában sincs a bulvárra hajazó adókat nézni-hallgatni, de amikor a folyton dicsekvő, magát az egyetlen nemzetközileg elismertként hirdető adóból ömlik az érdektelen szenny, akkor rosszul vagyok. Mintha minden a lehető legtökéletesebb volna, élnénk, mint Marci Hevesen, és kizárólag az hiányozna a boldogságunkhoz, hogy végre megtudjuk: a zsemle kerek volt-e, avagy hosszúkás.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!