VEZÉRCIKK – Vélhetően világszerte sokakat felháborított az egyik norvég bíróság tavalyi ítélete, amely 35 ezer eurós kártérítést ítélt meg a neonáci mészáros, Anders Breivik javára „embertelen bánásmód” jogcímen.
2017. március 06., 23:252017. március 06., 23:25
A verdikt szerint a norvég állam megsértette a 77 emberéletet kioltó, Hitlert példaképének tartó tömeggyilkos emberi jogait azáltal, hogy magánzárkában tartják fogva, ahol kizárólag a börtönőrökkel, -pszichológusokkal tarthat fenn kapcsolatot. Kíváncsiak vagyunk, ugyan mit szólna például a messze földön híres bolíviai börtönviszonyokat alaposan megismerő Tóásó Előd ahhoz, hogy Breiviknek három cella is a rendelkezésére áll, ráadásul erőgépeket, televíziót, számítógépet, sőt PlayStationt is használhat. És vajon miként vélekedik a „sanyarú” skandináviai börtönkörülményekről az a több ezer romániai fogvatartott, akit többedmagával zsúfolnak össze pár négyzetméteres, évtizedek óta fel nem újított, patkányoktól és csótányoktól hemzsegő cellában?
A román államot tavaly 1,6 millió euró kártérítésre kötelezte az európai emberjogi bíróság a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben uralkodó állapotok, az embertelen börtönkörülmények miatt. Országszerte közel tízezer férőhelyre lenne szükség, és bár a Cioloș-kormány jegyzéket fogadott el arról, hogy 2023-ig több mint 800 millió eurót fordít új zárkahelyek létesítésére és fegyintézetek építésére, megfelelő források híján bizonytalan a börtönviszonyok javításának sikere. Ilyen körülmények között a politikai osztály a rabok szélnek eresztésében látja a megoldást. A Grindeanu-kabinet első lépése annak a törvénytervezetnek a kidolgozása volt, amely közkegyelemben részesítené az 5 évet meg nem haladó szabadságvesztéssel sújtott elítéltek egy részét.
Noha a kormányzati elképzelést hevesen ellenezték, most hasonló indítvánnyal rukkoltak elő az ellenzéki liberálisok (PNL). Ők azt javasolják, hogy a három év letöltendőnél kevesebb szabadságvesztéssel sújtottak otthon, elektronikus nyomkövetővel vagy a börtönbe hétvégenként bevonulva töltsék le büntetésüket. Szó mi szó, a hasonló intézkedések bizonyára enyhítenének a cellák zsúfoltságán, viszont elsősorban azt az üzenetet hordoznák, hogy nem feltétlenül kell tartani a törvény szigorától, mivel könnyen megúszhatók az enyhébb bűncselekmények.
Természetesen az emberhez méltó fogva tartási körülmények egyformán megilletnek egy zsebmetszőt, egy korrupt politikust és egy tömeggyilkost, viszont társadalmi igazságtalansághoz vezet, ha az emberi jogokat a büntethetőség, a büntetés-végrehajtás alól történő mentesítéssel kívánnánk orvosolni. Közös érdek, hogy valamennyi elítélt civilizált körülmények között tölthesse le büntetését, majd tiszta lappal tudjon visszailleszkedni a társadalomba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!