2011. október 24., 08:182011. október 24., 08:18
Egyszerűen csak állapítsuk meg, hogy az, amiben mi élünk, nem fedi minden kis apró ízében a normalitás fogalmát. Mindenekelőtt azért nem, mert a szóban forgó két fogalom mellett nálunk felé működik egy harmadik is, az úgynevezett előjog. Ami aztán kegyetlenül megnehezíti a dolgok állásáról alkotandó véleményeket.
Anyanyelvünk csodálatos leleményeinek egyik terméke ez a bizonyos előjog: árnyalt, sokszínű és sokarcú. Akinek a leghalványabb köze sincs a nyelvtudományokhoz, az is határozottan érzi rokonságát előny szavunkkal. Ami ugyebár világosan arra utal, hogy másokhoz viszonyítva... Hát ez az! Vagyis az előjog több jogot biztosítana, ha a formális logika szerint működne minden. Mert ez ugyanis egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mondom is a példát, mindnyájan találkoztunk hasonlóval, s így könnyebben érthető lesz ez a látszólag nyakatekert okoskodás. Ha bármiféle fizetnivalónk akad, a számlán nemcsak a határidőt tüntetik fel, de drákói szigorral megszabják azt is, mi történik, ha késünk a fizetéssel: késedelmi kamatos kamatok, végül pedig fejünknek porba hullása. Ez utóbbi természetesen jelképes fenyegetés, de sok esetben sokan inkább ezt vállalnák, mint az „adminisztratív” büntetést. A másik oldalról nézve viszont mindez egészen másként áll: épp nemrég jelentették be, hogy akik törvényes úton pert nyertek az állammal szemben, és vissza kellene kapniuk elsíbolt fizetésüket, közel öt évig ne számítsanak a jognak semmiféle alkalmazására. Merthogy az államnak nincsen pénze! Íme az „előjog” szabatos magyarázata!
Csodálkozásra senkinek semmi oka, ez a gyakorlat ugyanis nagyon régi.
A városi zsargonban régóta meg is van az idevágó – egyeseket és ketteseket emlegető – fordulata. Végső soron mindegy, hogy melyik csoportba soroljuk magunkat, a hiúbbak mondhatják, hogy a többmilliós tömeg az egyeseké (legalább ennyi örömük legyen!), a szerényebbek ugyanezt a sokaságot csak kettesnek, másodlagosnak tartják (mondván, hogy ez már úgyis mindegy). Tény, hogy nekünk, a balekek hadának ez az előjoga: vannak kötelezettségeink, azoknak viszont, akik mindezt megállapították, nincsenek. Örvendezzünk hát előjogainknak, mutassuk meg büszkén a világnak, hogy mégsem vagyunk éppen olyan csórók!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok