JEGYZET – Ha eddig bárki is kételkedett volna benne, mára már világossá vált, hogy a fél éve nagy- és szépreményűnek hírelt szakértői kormány enyhén szólva leszerepelt.
2016. május 13., 14:582016. május 13., 14:58
Ennek félhivatalos beismerését jelentette, hogy a hazai pártoktól magát függetlenített miniszterelnök elszámoltatásra rendelte be embereit. Hogy kit miképpen kádereztek le, nem derült ki, az egészségügyi miniszter viszont lemondott. Ő már a negyedik, aki jószántából vagy sugallatra elhagyja a kezdőcsapatot.
Tulajdonképpen a közvélemény nem igazán csodálkozik ezen az elbaltázott „szakértelmen”, hiszen húsz évvel ezelőtt, a sokunk által várva várt CDR-kormány és Emil Constantinescu elnök beszélt először a végre valahára megváltást hozó tizenötezer (!!) csúcsszuper szakértőjéről. Akikről aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy alig marad annyi, ahány kijön a híres számjegy végéről lenyesett három nulla után: bénáztak, botladoztak, úgyhogy talán két hónap sem kellett „a tizenötezer szakértő” össznépi viccé válásához.
És nagyjából azóta is tart ez a fene nagy szakértelem: bólogató pártkatonák és gyors meggazdagodásra vágyó fiatal farkasok váltogatták egymást menetrendszerűen. Elvétve akadt egy-egy jobb indulatú, akit viszont a többiek sikeresen lebeszéltek a nagy tenni akarásról, miközben a kinyilatkoztatások – természetesen oda-vissza – arról szóltak, hogy az ellenfél a kontár, aki nem engedi a hosszú, tömött sorokban várakozó, a külföldi egyetemeket tudásukkal lenyűgöző ifjú tehetségeket szóhoz, illetve bársonyszékhez jutni. (Talán még emlékszik valaki arra az ifjú hölgyre, aki lehet, hogy a Harvardon szakmailag is jeleskedett, de pénzügyminiszterként már csak a frizuráját igazgatta, a költségvetés melléfogásait pedig lelkéből lelkedzettnek mondta. El is tűnt hamar a süllyesztőben.)
Röviden: a kontárság jegyében mondhatni észrevétlenül múlt el húsz év, mi pedig ott vagyunk, ahol a part szakad. A „szakértői” kormánytagok melletti érv az volt, hogy Brüsszelben különböző hivatalokban már bizonyítottak. Részletekről nem beszéltek ugyan, de félő, hogy a brüsszeli „bizonyítás” nagyon hasonló a harvardi jeleskedéshez. Az általános választásokig még jó fél esztendő van hátra, addig talán nagyon sokat már nem rontanak a helyzeten. És utána mi lesz? Bólogató pártkatonák, éhes fiatal farkasok? Még meddig?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!