JEGYZET – A kiskapu: sok más hasonlóval együtt egy olyan, halottaiból föltámadott történet, amiről közel negyedszázada azt hittük, örökre sikerült elföldelni.
2014. július 08., 20:152014. július 08., 20:15
De nem, ezt sem. Pedig sok mostani bajunk vezethető viszsza rá, de ha képtelenség kiverni a fejekből… Akik felnőttként éltünk kilencven előtt, tudjuk, mennyire bosszantó volt a nagy, hivalkodó hivatalok zárt főkapuja helyett ügyintézés végett nekikezdeni megkeresni valahol az épület mögötti mellékutcákban azt a bizonyos kiskaput, hisz ezeket a városi és megyei intézményeket a vatikáni főoltárnál sokkal nehezebben lehetett megközelíteni, az említett szentély ugyanis a főhajón át elérhető, emezeknek a főkapuja viszont kizárólag a „megszentelt” főelvtársak előtt nyíltak, nyílhattak meg.
A kilencven eleji össznépi mámorban aztán – bizonyosan ezt is országos szinten – megnyitották a kapukat. A nálunk megszokott gyors áteséssel a ló másik oldalára: akinek a néhány nappal azelőtt még teljes gőzzel üzemelő kiskapu közeli irodában lett volna dolga, az sem mehetett be hátul, csakis a főbejáraton, ezúttal is jó nagyot kerülve ahhoz, hogy intézhesse az intéznivalóit.
De örültünk: végre-valahára! És gyorsan meg is szoktuk, hogy egyszerű halandóként is koptathatjuk az addig szigorúan tilos lépcsőket. Igen ám, csakhogy a jó volt, amikor rossz volt nosztalgia nemcsak az egyszerű népi koponyákban, de az országot vezető főfejekben is szárba szökkent, első ötletek között talán épp a kiskapuk újranyitása, azaz a főbejáratok lezárása szerepelt. A közelünkben álló, százvalahány éve a Szent László Szabadkőműves Páholynak emelt épületben máris működik.
Az én gyerekkoromban hosszú időn át óvoda volt, majd a különböző szolgáltatásokat egybeölelő megyei vállalat székhelye: akkor vágtak rést az oldalkerítésen, összetákoltak egy bódét, és kinevezték kiskapunak. 90 után a vámparancsnokság vette birtokba, járkáltak is vígan a főbejáraton alkalmazottak és ügyfelek, a levitézlett kapusfülkében csak a biztonsági őrök dohányoztak, majd ők sem. Az épület akkor árvult el, s árválkodott is egy ideig, amikor a fővámhatóság Kolozsvárra költözött.
Pár napja megpezsdült körülötte az élet, felkerült a fináncok cégére, kinyílt a lepukkant bódé, és lelakatolt lánccal zárták be a járdától a főbejárathoz vezető kaput. Micsoda szerencse, hogy nem telt hiába ez a negyedszázad: maradtak elvtársak, akik még emlékeznek a régi „szép” szokásokra!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!