VEZÉRCIKK – Mégcsak a remény halovány sugara sem csillan fel, hogy az új évben, az új kormány intézkedéseinek köszönhetően esetleg arra számíthatnánk, zökkenőmentesebben működnek majd a dolgok a tanügyben.
2017. január 10., 23:362017. január 10., 23:36
Hogy mi minden miatt látszott eddig is reménytelennek és elkeserítőnek a helyzet, meglehetősen fárasztó lenne felsorolni, maradjunk annyiban, hogy se szeri, se száma a tényezőknek, amik miatt nem tekinthetünk derűsen, bizakodóan a tanügy jövőjére. Arra persze épeszű ember a realitás talaján maradva a kormányváltás előtt sem számíthatott, hogy a 2017-es év érdemi változásokat hoz, netán valóban csökken a rendszert keresztül-kasul átszövő problémák száma, vagy hogy világmegváltó intézkedések lépnek életbe és ripsz-ropsz, elkezd javulni az összkép. Az új miniszteri intézkedéseket látva azonban – képzavarral élve – egyre határozottabban látszik körvonalazódni az újabb káosz.
Úgy tűnik, sok helyen továbbra is fejetlenség, huzavona és a professzionalizmus hiánya fogja jellemezni a tanintézetek vezetését. Már tavaly több száz igazgatói szék maradt üresen a versenyvizsgákat követően, kényszerkinevezésekre kellett sort keríteni, természetesen az is megtörténhet, hogy az ideiglenesen a tisztségbe kerülők közül sokan visszakoznak. És hogy tovább folytassuk: év végén, a legutolsó pillanatban változtatták meg a kinevezés módszertanát, az ellenzék szerint illegálisan. Az új szaktárca bejelentette, augusztusban ismét megmérettetést szervez, hogy a következő tanévtől ne maradjanak betöltetlen igazgatói és aligazgatói állások. És ami már csak a pont azon a bizonyos i betűn: az új miniszter döntése értelmében azok a volt igazgatók is betölthetnék a vezetői tisztséget, akik nem is versenyvizsgáztak.
Az extanügyminiszter szerint a mostani döntéshozók az újonnan kinevezett vezetőket félre akarják állítani és a régieket visszahelyezni tisztségükbe. Még ha paranoiának is tűnne mindez, akkor is eszünkbe juthat: ha üldözési mániánk van, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni. Szóval fordulatos „forgatókönyvek” idejét éljük. Nem tudni, egyáltalán lesz-e létjogosultsága az előző kormány idején bevezetett megmérettetésnek, aminek az volt a célja, hogy szakmailag felkészült igazgatók kormányozzák iskolájuk hajócskáját a tanügyi viszonyok legtöbbször viharos tengerén. És semmiképp sem tekinthető jó jelnek, hogy az amúgy is meglévő káoszra ráerősíteni látszik a szaktárca.
A nagy fokú bizonytalanságban csupán egyvalami mutatkozik bizonyosnak: az, hogy továbbra is marad, sőt megtörténhet, hogy tovább növekszik az oktatásban a zűrzavar. Akár Arany Jánost is idézhetjük: „és ez így megy évrül-évre, télen-nyáron, szünet nélkül”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!