Hogy mi minden miatt látszott eddig is reménytelennek és elkeserítőnek a helyzet, meglehetősen fárasztó lenne felsorolni, maradjunk annyiban, hogy se szeri, se száma a tényezőknek, amik miatt nem tekinthetünk derűsen, bizakodóan a tanügy jövőjére. Arra persze épeszű ember a realitás talaján maradva a kormányváltás előtt sem számíthatott, hogy a 2017-es év érdemi változásokat hoz, netán valóban csökken a rendszert keresztül-kasul átszövő problémák száma, vagy hogy világmegváltó intézkedések lépnek életbe és ripsz-ropsz, elkezd javulni az összkép. Az új miniszteri intézkedéseket látva azonban – képzavarral élve – egyre határozottabban látszik körvonalazódni az újabb káosz.

Úgy tűnik, sok helyen továbbra is fejetlenség, huzavona és a professzionalizmus hiánya fogja jellemezni a tanintézetek vezetését. Már tavaly több száz igazgatói szék maradt üresen a versenyvizsgákat követően, kényszerkinevezésekre kellett sort keríteni, természetesen az is megtörténhet, hogy az ideiglenesen a tisztségbe kerülők közül sokan visszakoznak. És hogy tovább folytassuk: év végén, a legutolsó pillanatban változtatták meg a kinevezés módszertanát, az ellenzék szerint illegálisan. Az új szaktárca bejelentette, augusztusban ismét megmérettetést szervez, hogy a következő tanévtől ne maradjanak betöltetlen igazgatói és aligazgatói állások. És ami már csak a pont azon a bizonyos i betűn: az új miniszter döntése értelmében azok a volt igazgatók is betölthetnék a vezetői tisztséget, akik nem is versenyvizsgáztak.

Az extanügyminiszter szerint a mostani döntéshozók az újonnan kinevezett vezetőket félre akarják állítani és a régieket visszahelyezni tisztségükbe. Még ha paranoiának is tűnne mindez, akkor is eszünkbe juthat: ha üldözési mániánk van, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni. Szóval fordulatos „forgatókönyvek” idejét éljük. Nem tudni, egyáltalán lesz-e létjogosultsága az előző kormány idején bevezetett megmérettetésnek, aminek az volt a célja, hogy szakmailag felkészült igazgatók kormányozzák iskolájuk hajócskáját a tanügyi viszonyok legtöbbször viharos tengerén. És semmiképp sem tekinthető jó jelnek, hogy az amúgy is meglévő káoszra ráerősíteni látszik a szaktárca.

A nagy fokú bizonytalanságban csupán egyvalami mutatkozik bizonyosnak: az, hogy továbbra is marad, sőt megtörténhet, hogy tovább növekszik az oktatásban a zűrzavar. Akár Arany Jánost is idézhetjük: „és ez így megy évrül-évre, télen-nyáron, szünet nélkül”.