JEGYZET – Ha az ifjak mostanra tervezik az akciót, nem kényszerülnek ki a csontig hatoló esőbe-szélbe: szépen otthon ülnek és elrendeznek mindent egy csoportos beszélgetéssel.
2016. március 13., 19:272016. március 13., 19:27
Megtárgyalják az útvonalat, kiosztják a feladatokat, s amikor úgy alakul az idő, gyülekezni kezdenek. Addigra már szétküldik minden ismerősnek, akik tovább osztják és lájkolják a Nemzeti dalt és a Mit akar a magyar nemzet pontjait.
Igaz, az utókor nem örökíti majd szoborpózba a szabadságért esküvel hitet tevő költőt, hisz a laptop fölé görnyedő alak jelképiségét nem olyan könnyű megfejteni. De Táncsics Mihály kiszabadítása is gördülékenyebben mehetne, nyomdafoglalásra pedig nem is kerülne sor: a virtuális világban ilyesmivel már alig foglalkozik valaki. Este pedig színház, Bánk bán, ahol Jókai a maga hús-vér valóságában találja meg élete párját, a spontán összeborulásnak nem is lehet köze a sokszor nagyon fájdalmas csalódást okozó, monitor előtti ön- és társbecsapáshoz.
Hamar vége lesz a napnak, na de reggeltől meg lehet kezdeni az új világ építését. Könnyebben menne ez is?! Nem, ugyanúgy történne: a kormányba nem az első nap felelősségét felvállaló ifjak kerülnének, az első szabad választáson pedig épp a költőt nem választanák meg. Állítólag az ellenfél az ő királyellenes verseivel kampányolt, kiemelve, hogy ilyen gyilkos indulatú, a koronát viselő férfiúkat akasztani vágyó alaktól nincs mit remélni. Táncsicsot megválasztották, ő viszont azzal ütötte volna ki a biztosítékot, ha akkoriban már tudják, mi az, hogy kendtek megszólítással fordult a méltóságos karokhez és rendekhez.
Na és a csatamező? Harcolni most is lehetne, de a világ változott: beírnák talán újból a Pilvax jelszót, és nem várnák meg a második toborzó üzenetet, hanem elmennének dolgozni vagy tanulni. Angliába, Amerikába – nem Kossuth sleppjeként, hanem ahol vannak ismerősök. S majd ha lecsendesedik minden, akkor megbeszélik. De nem múlik el nap, hogy cseteléskor szóba ne kerülne az esős-szeles március idusa. Ami olyan szépen kezdődött, csak aztán valahol megtört a lendület. De ők nem változtak – mondogatják biztatásul, ugye nem?! És szép lassan alakítgatni kezdik a történeteket, kicsit elvéve-hozzáadva, de ügyelve, hogy a jelszó mindvégig megmaradjon Pilvaxnak!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!