VEZÉRCIKK – A romániai közvéleményt és a kormányt többek között annak kellene foglalkoztatnia, hogy az Európai Bizottság bírósági eljárást kezdeményezett Románia ellen a környezetvédelmi előírásoknak nem megfelelő vidéki szeméttelepek felszámolásának elmulasztása miatt, és ezért fennáll a veszélye, hogy az országnak tetemes bírságot kell fizetnie.
2017. február 16., 23:122017. február 16., 23:12
Vagy annak, hogy szintén az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az ország ellen azon jogszabály miatt, amely arra kötelezné a szupermarketeket, hogy a forgalmazott élelmiszer több mint felét helyi termelőktől szerezzék be. Esetleg annak, hogy a kormány által két kézzel szórt nyugdíj- és béremelések miatt mennyire életszerűek a költségvetés sarokszámai, vagy annak, hogy továbbra sincs se reális koncepció, se pénz az autópályák építésére.
Ehelyett az elsődleges téma továbbra is a kormány által a büntető törvénykönyv módosítására suttyomban elfogadott, a korrupt politikusok és üzletemberek számára az igazságszolgáltatással szemben fokozottabb védettséget biztosító sürgősségi rendelet, amely még hatályon kívül helyezése után is tovább borzolja a kedélyeket. Elsősorban azért, mert a kormányoldal és a kormányt támogató pártok elutasították, hogy a hírhedt 13-as rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 14-es rendelet megerősítésével egy időben egyértelműen elvessék a 13-ast a parlamentben.
Persze a helyzetnek elvileg egyértelműnek kellene lennie, azonban azt követően, hogy a kormányoldal egyszer már átverte a polgárokat a módosítás elfogadásának módjával, egyszerűen nem lehet nem arra gondolni, hogy valamilyen sanda hátsó szándék vezérli őket.
Gyanús annak a hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt alapfokon szabadságvesztésre ítélt nőnek az esete is, aki a bukaresti táblabíróságon támadta meg a 14-es rendeletet, annak hatálytalanítását kérve.
Bár egyes álláspontok szerint ennek nem lehet semmilyen jogi következménye, lévén hogy a jogszabály eltörléséről elvileg csakis az alkotmánybíróság dönthet, a lépés tovább borzolja a kedélyeket, egyben felveti a kérdést: van-e köze a kormányoldalnak a keresethez? A nő ugyanis a Btk.-módosításról szóló közmeghallgatáson is kiállt a hivatali visszaélés enyhébb büntetése mellett, ezt követően meg az azóta szerencsére már lemondott Florin Iordache igazságügy-miniszter az irodájába is meginvitálta egy kis eszmecserére.
Közben pedig kisstílű, alattomos módszerekkel próbálják megfélemlíteni a minősíthetetlenül eljáró kormány lemondását követelő tüntetőket, amikor névtelen, „civil” feljelentők panaszai nyomán a gyermekvédelmi hatóság azt vizsgálja, megsértették-e a gyermekeikkel tüntető szülők a gyermekvédelmi törvényt. Persze kissé visszás, amikor kiskorú gyerekek kezébe olyan politikai üzenetet tartalmazó táblákat adnak, amelyeket azok minden bizonnyal nem is értenek, ugyanakkor az is elfogadható érv, hogy a fiatal szülők azzal is polgári öntudatra nevelik gyerekeiket, hogy elviszik őket a tiltakozó megmozdulásokra, amelyeken megtapasztalhatják, hogy az állampolgárok egységes fellépése meghátrálásra kényszerítheti a hatóságokat.
Mindeközben patthelyzet van kialakulóban, hiszen a Btk. egyes cikkelyeinek módosítását az alkotmánybíróság követeli, azonban ettől a kormánytól és ettől a kormányoldaltól már minden, a hivatali visszaélés meghatározásával és szankcionálásával kapcsolatos módosítást gyanakodva fogadnak a polgárok. Pedig lassan tényleg nem ártana pontot tenni az ügy végére, mert a korrupcióellenes küzdelem nagyon fontos ugyan, de a Btk.-módosítás gumicsontja mellett számos ugyanilyen fontos ügy van még, amellyel a lehető legnagyobb komolysággal és felelősséggel kellene foglalkozni. A gond ugyanakkor az, hogy egyre kevesebben bíznak abban, hogy ez a kormány egyáltalán alkalmas lehet erre.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!