Vagy annak, hogy szintén az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított az ország ellen azon jogszabály miatt, amely arra kötelezné a szupermarketeket, hogy a forgalmazott élelmiszer több mint felét helyi termelőktől szerezzék be. Esetleg annak, hogy a kormány által két kézzel szórt nyugdíj- és béremelések miatt mennyire életszerűek a költségvetés sarokszámai, vagy annak, hogy továbbra sincs se reális koncepció, se pénz az autópályák építésére.

Ehelyett az elsődleges téma továbbra is a kormány által a büntető törvénykönyv módosítására suttyomban elfogadott, a korrupt politikusok és üzletemberek számára az igazságszolgáltatással szemben fokozottabb védettséget biztosító sürgősségi rendelet, amely még hatályon kívül helyezése után is tovább borzolja a kedélyeket.  Elsősorban azért, mert a kormányoldal és a kormányt támogató pártok elutasították, hogy a hírhedt 13-as rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 14-es rendelet megerősítésével egy időben egyértelműen elvessék a 13-ast a parlamentben.

Persze a helyzetnek elvileg egyértelműnek kellene lennie, azonban azt követően, hogy a kormányoldal egyszer már átverte a polgárokat a módosítás elfogadásának módjával, egyszerűen nem lehet nem arra gondolni, hogy valamilyen sanda hátsó szándék vezérli őket.
Gyanús annak a hivatali visszaélésben való bűnrészesség miatt alapfokon szabadságvesztésre ítélt nőnek az esete is, aki a bukaresti táblabíróságon támadta meg a 14-es rendeletet, annak hatálytalanítását kérve.

Bár egyes álláspontok szerint ennek nem lehet semmilyen jogi következménye, lévén hogy a jogszabály eltörléséről elvileg csakis az alkotmánybíróság dönthet, a lépés tovább borzolja a kedélyeket, egyben felveti a kérdést: van-e köze a kormányoldalnak a keresethez? A nő ugyanis a Btk.-módosításról szóló közmeghallgatáson is kiállt a hivatali visszaélés enyhébb büntetése mellett, ezt követően meg az azóta szerencsére már lemondott Florin Iordache igazságügy-miniszter az irodájába is meginvitálta egy kis eszmecserére.

Közben pedig kisstílű, alattomos módszerekkel próbálják megfélemlíteni a minősíthetetlenül eljáró kormány lemondását követelő tüntetőket, amikor névtelen, „civil” feljelentők panaszai nyomán a gyermekvédelmi hatóság azt vizsgálja, megsértették-e a gyermekeikkel tüntető szülők a gyermekvédelmi törvényt. Persze kissé visszás, amikor kiskorú gyerekek kezébe olyan politikai üzenetet tartalmazó táblákat adnak, amelyeket azok minden bizonnyal nem is értenek, ugyanakkor az is elfogadható érv, hogy a fiatal szülők azzal is polgári öntudatra nevelik gyerekeiket, hogy elviszik őket a tiltakozó megmozdulásokra, amelyeken megtapasztalhatják, hogy az állampolgárok egységes fellépése meghátrálásra kényszerítheti a hatóságokat.

Mindeközben patthelyzet van kialakulóban, hiszen a Btk. egyes cikkelyeinek módosítását az alkotmánybíróság követeli, azonban ettől a kormánytól és ettől a kormányoldaltól már minden, a hivatali visszaélés meghatározásával és szankcionálásával kapcsolatos módosítást gyanakodva fogadnak a polgárok. Pedig lassan tényleg nem ártana pontot tenni az ügy végére, mert a korrupcióellenes küzdelem nagyon fontos ugyan, de a Btk.-módosítás gumicsontja mellett számos ugyanilyen fontos ügy van még, amellyel a lehető legnagyobb komolysággal és felelősséggel kellene foglalkozni. A gond ugyanakkor az, hogy egyre kevesebben bíznak abban, hogy ez a kormány egyáltalán alkalmas lehet erre.