Kiugrott végre a kényelmes takarásból a nyulacska: a régóta rebesgetett, ám mégis látványosra sikerült válás után az ifjú menyasszony nász előtti szemérmetességével bejelentette indulási szándékát az elnökségért folyó harcban.
2014. március 11., 19:502014. március 11., 19:50
Gondolom, nem sokan ájulták agyon magukat a meglepetéstől. Rebesgettek már ilyesmiket közel egy évvel ezelőtt is, az akkori vehemens tagadás pedig épp ezt a gyanút volt hivatott táplálgatni. Egyrészt így készítették elő a talajt a mostani bejelentésre, másrészt jól jött ez a szigorúan ellenőrzött diverzió arra, hogy a választási túlnyerés után tovább lehessen toszogatni a semmittevést.
Az sem kizárt, hogy azok kérhették fel a játékos kedvű elnököt az alaphang leütésére, akikkel együtt látogatta a hivatalos rémhírterjesztés egykori magasiskoláját: el is kezdte, mondván, hogy egy akkora megapárt, mint a szocdemeké, nem engedheti meg magának a saját elnökjelölt hiányát. Nem, nem, mi hűségesek leszünk a sírig – mondogatták, miközben már el is kezdődött a szeretlek is, meg nem is haragszom rád játszadozás.
Összevesztek, kibékültek, aztán hirtelen elszakadt a babarongy, és megtörtént az elválás ágytól, asztaltól, fedéltől. A nagy huzakodásban a miniszterelnök magához rántotta a másik tábor egyik ellenhangját, akiről azonnal híresztelni kezdték, hogy nagyon jó elnöke volna az országnak, de addig is váltsa csak sikeresen a szenátus élén azt a liberális pártelnököt, aki előzőleg őt billentette ki a párt éléről, és aki önpuccshoz hasonlóan most visszalépett a felsőház éléről. Már a simán lezajlott szenátusi szavazás előtt megkezdődött az iruló-piruló pontai bejelentés: hát igen, nincs mit tenni, enged a tagság nyomásának, és hajlandó feláldozni magát.
Történjék bármi, legyen, aminek lennie kell – ha nem is szívesen, de kész beülni az elnöki palotába. Számomra a legröhejesebb mégis ennek a szánalmas színjátéknak a nagy nőnapi túljátszása volt azzal, hogy a most még miniszterelnök édesanyja szülői szigorát előkapva intette magzatát, hogy a nép őt a kormány élén óhajtja látni, és amíg nem teljesítette minden ígéretét, nem szép cserbenhagyni az ő népecskéjét.
Már-már engedelmesen hajlott is a mama szavára, amikor a hölgykoszorú felzúgott, és követelni kezdte a ringbe szállást az elnökségért. Márpedig a jó hazafinak ilyen esetben nincs mit tennie – megadja magát. A kisnyúl kiugrott és szalad. Bokrok közt, hátha vissza kell bújnia. A baj akkor kezdődik, ha netán ő ér majd be elsőnek a célba.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!