JEGYZET – Sokan bedőltek a 90-es évek elején az ilyen-olyan kolostorok, templomok újjáépítésére kéregető szerzetesek és apácák álszent ábrázatának, adtak is szép összegeket, amiknek aztán bottal üthették a nyomát: az álegyháziak lelepleződtek, de méltó büntetésüket csak néhányan kaphatták meg, mert zömük felszívódott.
2014. május 04., 20:112014. május 04., 20:11
Később finomodtak a módszerek, és mindenekelőtt különböző betegségekkel kapcsolatban jelentek meg közadakozásra felszólító hírek. Ilyen esetekben is bőven akadt túlzás, de gyakran előfordult visszajelzés is: bemutatták a meggyógyult gyermeket, a szülők hálálkodtak, és nem volt ritka az sem, hogy ha esetleg későn érkezett a segítség, a hozzátartozók hasonló betegek számára ajánlották fel a kapott adományt.
Ennek ellenére folyton olyan érzésem volt, hogy a túljátszottan érzelgős tévéhirdetések valamiféle sunyiságot takarnak. De nem foglalkoztam különösebben egyik esettel sem, mivel jó húsz éve megfogadtam: személyesen segítek, ha tudok, nem pedig különféle számlaszámok közvetítésével.
Az egyik hírtelevízió viszont már harmadik hete naponta többször közvetít egy kisriportot, amitől nemcsak felfordul a gyomrom, de több millió honfitársam nevében mélyen fel is háborít. Arról szól, hogy visszakaptuk a reményt: még létezik becsület ebben az országban is.
Az érv pedig az a húszéves kis cinka, aki állítólag talált egy pénztárcát, benne pár száz lej, bankkártyák, és gondolkodás nélkül (??!!) leadta egy rendőrőrsön. Ilyen esetben úgy tudom, hogy a jogos tulajdonos szokott némi kis elismerést nyújtani a becsületes megtalálónak, hogy, hogy nem, ez esetben viszont az illető tévé kiszállt az egy szobában tizenöten lakó családhoz, és gondolt egy merészet: országos gyűjtésre szóló felhívást nyomat folyamatosan, hogy egy házra valót összegyűjtsenek a megtalálónak, két kisgyerekének, illetve a család többi tizenvalahány tagjának.
Mit is mondjak, nincs nagy igényük! Manapság, amikor a becsületesen élők a munkájukból próbálnak megélni, ha szerencséjük is van hozzá, hogy legyen munkájuk. Ha meg nem, akkor felkopik az álluk. Ha viszont ennek a gyanús körülmények közt „talált” erszénynek és a minősíthetetlen reklámhadjáratnak köszönhetően összejön a családi ház, akkor jön aztán a házat kunyeráló lavina! És tartsanak bár rosszhiszeműnek, de félő, hogy az amúgy sem alacsony bűnözés meg fog ugrani: a sok „becsületes” megtaláló sort áll majd a rendőrség előtt, hátha, hátha!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!