JEGYZET – Ahogy közelednek a választások, úgy lesz egyre nyilvánvalóbb, mennyi jótét lélek gyűlt össze a hazai parlament alsó- és felsőházában, milyen nemes érzelmek dagasztják a honatyák és -anyák kebelét, s hogy épp a bolondos jó szívük miatt mennyire sérülékenyek ezek a drága honszülők.
2016. március 15., 19:572016. március 15., 19:57
Már-már az sem tűnne túlzásnak, ha a veszélyeztetett társadalmi kategóriába soroltatnák magukat, helyesebben a leginkább veszélyben forgókéba, hisz végeredményben az ő vállukat nyomja az országnak minden gondja és baja.
Az utóbbi napok egyikén az a nagyhangú szenátorasszony suhogtatta meg a még mindig kezébe képzelt nádpálcát a sajtó felé, aki ugyanezt tette a tüntető juhászokkal is, akik közt akadt olyan, akinek arcára fagyott a körmöstől való kegyetlen félelem. Az elemisták betörésére szakosodott néhai tanerő egész biztosan a fül- és hajhúzogatástól sem riadt vissza, vagy épp a nebulókkal szembeni önmegtartóztatását éli ki szenátorként, mikor pattogó parancsszavakkal tiltatná meg a sajtó képviselőinek, hogy oda nem illő minősítésekkel illessék a felkent sereget.
A másik véglet, az egyre sűrűbben előtörő férfiúi érzékenykedés. Ha nem csalódom, a sort az, a magát marcona államférfinak álcázó politikus nyitotta meg, aki halkan megsúgta, hogy a szigorú, de igazságos magatartás csak látszat, mivel ő művész: szavaiból versek születnek, ujjai alól dallamok szökkennek fel a zongorán. Közben némi kis korrupcióba is belekeveredett, és az ezzel való szembesüléskor volt képtelen gátat vetni könnyeinek. Az illető ugyan azóta eltűnt a közélet színpadáról, a korrupció viszont makacsul tartja magát, akiről pedig netalántán lerántják a leleplet, az rögvest elkezdi a siránkozást.
Az egyik azt bizonygatja, hogy olyan tiszta, mint a frissen fakadt könnycsepp, ráadásul jól nevelt, talpig úriember, akinek nagy szégyen volna, ha társai bírák elé vetnék, a másik holmi családi bonyodalmat szipog el, ami ugyancsak nagy fájdalmat okozna a családtagoknak, neki pedig e fájdalom miatt talán még a szíve is megszakadna a nyirkos börtöncellában. Ennyi segítségkérést hogyan is utasíthatnának vissza azok a társak, akik érzik: bármelyik pillanatban az ő fejükön olvadozhat a korrupció vaja?! Segítenek, ahogy tudnak: a szavazatukkal. Nehogy már a jó szíve miatt essen ki bárki a társaságból az őszi választáskor!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!