Repülni jó!

Igény a repülésre
Amikor a makfalvi származású, Marosvásárhelyen élő vállalkozó, Fülöp Zoltán ezelőtt három évvel úgy döntött, hogy magán-sportrepülőteret létesít szülőfaluja határában, a közösség hamar elfogadta az ötletet. Csak néhány szolgálatos tamáskodó állította: hatalmas zajt csapnak majd a fel- és leszálló gépmadarak. Zoltán megnyugtatta őket: a zajos Boeingek elkerülik majd a makfalvi légteret.
„Modelleztem is valamikor. Sok mindent kipróbáltam: siklóernyőztem, szerettem volna hőlégballont vásárolni, de mikor utánaszámoltam a költségeknek, rájöttem, hogy nem engedhetem meg magamnak – részletezte a repülés iránti mindenkori igényét a reptértulajdonos. – Ezelőtt két és fél évvel találkoztam Pethő András oktatóval, ő hivatásos pilóta. A Marosvásárhelyi Sportrepülőklub keretében tanultam meg gépet vezetni. Az első kisgépet Magyarországról, a másodikat egy Romániában élő olasztól vásároltam. A motoros sárkányt tavaly, év végén vettem.” A 12 hektáros terület felét egy hosszú távú szerződés alapján a makfalvi református egyháztól bérli, a másik felét a szomszéd faluban, Kibéden élő gazdáktól vásárolta. A kifutópályának minimum 30 méter szélesnek és 500 méter hosszúságúnak kell lennie.

Tönkremegy az állami repülőklub
Fülöp Zoltán egy évvel ezelőtt felavatott repülőterét immár rendszeresen felkeresik a vásárhelyi repülősklub tagjai, de Erdélyből máshonnan is fogadja a hasonló létesítménnyel vagy csak kisgéppel rendelkezőket. „Gyimesközéplokon van még ilyen, Csíkcsicsóban Antal Andris, Krasznán Vizaknai Sanyi létesített hasonló repteret” – sorolta Szász Ferenc, akivel szintén Makfalván találkoztunk. Motoros sárkányával érkezett Marosvásárhelyről. Negyven éve tagja a vásárhelyi repülősklubnak. Egyébként általában ő forgalmazza Magyarországról, Egerből a kisgépeket. Úgy véli: „azért van szükség ilyen magánlétesítményekre, mert az állam hét bőrt akar lenyúzni rólunk. Az államilag támogatott sportrepülés az utolsókat rúgja. A pilóták nyugdíjba mennek. A vásárhelyi repülőklub ősztől egyetlenegy oktatóval fog működni. Nyolc éve harc van a klub és a polgármesteri hivatal között a repülőtér miatt. Kell a szabad telek a városnak – építkezni akarnak rajta.”

Szabad légtér
Egyelőre Romániában a magáncélú repülésre nem kell külön engedélyt kérni, de Fülöp Zoltán a Román Légi Hatóságnál beindított egy procedúrát annak érdekében, hogy a makfalvi pálya hivatalosan elismert, regionális kis reptér legyen. „Ez nem irányított légtér – kezdte az előnyök sorolását a vállalkozó. – Ahhoz, hogy felszálljunk, csak a bukaresti Aeroclub szolgálatosától kell engedélyt kérnünk, és mikor földet érünk, szintén neki jelezzük ezt. Ugyan a marosvásárhelyi repülőtér kontrollzónáján kívül esünk, de azért oda is be szoktunk jelentkezni. Itt, fölöttünk nincs úgynevezett légi folyosó, tehát gyakorlatilag bármilyen magasra föl lehetne menni.” Zoltán azt is tervezi, hogy szolgáltatásként sétarepüléseket vállal. Ez akkor fog beindulni, ha befejezi a hangárt, jövő ilyenkor egy kis irodaépület is lesz, ígérte. Miden önerőből készült. A távlati cél az, hogy a megszűnőfélben levő Marosvásárhelyi Sportrepülőklub helyét a makfalvi létesítmény vegye át. „A másik előny a vásárhelyi polgári reptérrel szemben az, hogy igen szélcsendes a vidék, és a köd is ritka jelenség, míg Vásárhelyen a Maros miatt gyakori a köd” – sorolta tovább Zoltán az érveit.

Balesetveszély? Ugyan!
A sportrepülőgépek tulajdonosai szerint a nagyon ritka balesetek oka mindig az emberi mulasztás. „A gépek ugyan egymotorosak, de a nagy előnyük az, hogy igen könnyűek, bárhol le tudnak szállni. Még ejtőernyőt is tudunk nyitni, ha kell, de motor nélkül is lehet ereszkedni” – így Szász Ferenc. Fülöp Zoltán már Budapestet és a román tengerpartot is megjárta kisgépével. Akinek nincs kisgépe, azt hiheti, hogy mesés összegbe kerül maga a masina és az üzemeltetése. Zoltán kiszámolta, hozzávetőlegesen egy gépkocsi fenntartásával egyenlők a költségek. „Egy olyan gépet, amivel éppen csak fel lehet emelkedni, másodkézből pár ezer euróért meg lehet vásárolni. Az új kisgépek ára 15 és 150 ezer euró között mozog. Egyórányi repülésnél a fogyasztás 14–18 liter üzemanyag” – hangzik a rögtönzött költségvetés. A repülőtér fenntartási költsége abból áll, hogy fizeti az egyháznak a bért, egy személy karbantartja a füvet, s negyedévenként néhány eurót fizet a rádiós irányításért.
A vásárhelyi sportrepülők igen hálásak Fülöp Zoltánnak a reptérért. Szó van róla, hogy a jövőben ők is hozzájárulnak majd a fenntartási költségekhez.