2010. február 23., 09:142010. február 23., 09:14
Felismerte, hogy a Lord Baden-Powell alapította (1907-ben Scouting for Boys néven) cserkészet páratlan eszköz a civil társadalom leendő polgárainak a nevelésében. Jómagam – ennek az érdekes emberalakító munkának még élő tanúja – naponta meggyőződtem arról, hogy a már idős, egykori cserkészek otthonunk állandó vendégei voltak a világ minden tájáról, és mint egy hangulatos, idős pátriárkát tisztelték édesapámat, itták minden emlékező szavát.
Tanítványai, a kolozsvári kegyesrendi (piarista) főgimnáziumban, többnyire cserkészei is voltak. Ritka, megtisztelő adománya volt a mozgalomnak, ha valaki tagja lehetett! Engem, legidősebb gyermekét már ötéves koromban „farkaskölyökként” (így nevezték a kiscserkészeket) beíratott cserkésznek. Legtöbb táborozásban már kisgyermekként vele tartottam.
A továbbiakban hátrahagyott naplójából idézem:
„Intézetünkben (azaz a főgimnáziumban – P. A.) már ideérkezésem előtt is (tanári pályáját Székelyudvarhelyen kezdte – P. A.) esett szó a cserkészetről. 1921 decemberében, Szent Imre ünnepségén az énekkar a Cserkészek indulója című művet énekelte. 1922. május 28-án a záróünnepélyen Wildt József tanár beszélt a cserkészetről. A következő években Wildt és Uitz Mátyás tanárok tartják felszínen a gondolatot. A megvalósításra azonban ideérkezésemkor (1925-ben – P. A.) került sor. 1926 nyarán volt a magyar cserkészek nagytábora. Ide néhány fiút – Málnásy Gézát – kiküldtünk szemlélődni. 1927 júliusában a budapesti piaristák somlóvári táborában velem együtt részt vett Málnásy Géza (Málnásy a későbbi marosvásárhelyi egyetemi tanár, röntgenorvos – P. A.), Sz. Nagy Béla, Lammert S., Jeromos E. Ezután 1926–27-ben megkezdődtek a kohorsszal a tárgyalások, amelyek eleinte a nyelvi kérdések körül forogtak. Végre elismerték a magyar nyelv használatára vonatkozó kívánságunk jogosságát, és 1927 márciusában az első 15 fiú (5–6-os gimnazisták) felvette az új egyenruhát. Megtörtént az első eskütétel is. Először szerepelt a román zászló ifjúságunk élén, s ez egyesekben disszonanciát váltott ki. Ettől fogva aztán tíz éven át, úgyszólván csak a cserkészetnek éltem. Meggyőződésem volt, hogy ez az az intézmény, amelyen át ifjúságunkat kivezethetjük abból az útvesztőből, amelybe a kisebbségi sors taszította. Reméltem, hogy a kohorszon belül, s a közös nagy jamboree-kon át ifjúságunk közel kerül a román ifjúsághoz, s ebből kialakul az egymás iránti megbecsülés, segítségre való készség.
Elérendő eredményeink tiszteletet fognak szerezni kisebbségi népünknek. Belső munkánk által, a tíz törvény szellemében olyan jellemek alakulnak ki, olyan gyakorlatias ifjúság nevelődik ki, amely meg fogja állni a helyét, akármilyen nehézség elé állítja őt a kisebbségi életforma. Részemre ez tehát nem egyesületesdi, hanem egész életre szóló és egész kisebbségi életünkre kiható életprogramom. Megérte, hogy érette szinte a családomon kívül éljek és nyakig benne a cserkészetben. Tíz év eredményét tükrözi az általam kiadott könyv (Tizedéves határkőnél, Kolozsvár, 1937.), amely valójában egy nemzedék nevelési időszakát foglalja magában. (…) a cserkészet példánkra megalakult a többi felekezet csapataiban, az iparos tanulók között és az egyetemi hallgatók – öregcserkészek – jól kiképzett és rátermett parancsnoki kart igértek Erdély-szerte az ifjúságunknak.”
Mivel 1937. január 24-én királyi napiparanccsal létrejött az országőrség (strejerie), a cserkészet is átalakult – ezáltal elvesztve eredeti értékeit a nacionalista befolyásra – strázsacserkészetté. Ebben már nem volt helye Románia magyar anyanyelvű közösségeinek, így édesapámnak sem. A bécsi döntés után újraéledt a magyar cserkészet. Édesapámat kinevezték az észak-erdélyi (IX. cserkészkerület) parancsnokává.
Ezekben az években a gyakorlati cserkészet továbbvivője Dobri János lett. Háborús évek voltak. A magyar cserkészetet is másodrendűvé tette a leventemozgalom, a mind jobboldalibb, szélsőséges befolyás. Ez már nem Puskás Lajos cserkészmozgalma volt.
Szerző: Puskás Attila, Sepsiszentgyörgy
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Az alma talán az egyetlen gyümölcs, amely minden kultúrában fontos szimbólumként jelenik meg – és közben mindennapi, elérhető, mégis elképesztően sokoldalú alapanyag.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Gyertyafényes karácsonyfák, ehető díszek, bazárok és jótékonyság: így ünnepelték a karácsonyt Kolozsváron másfél évszázaddal ezelőtt. Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
Padlón az IQ-nk: Románia európai utolsó az általános intelligenciahányadost tekintve a World Poulation Review nemzetközi adatgyűjtő portál IQ-teszteket összesítő rangsorában.
Nyolcszáz hátrányos helyzetű magyarországi és határon túli gyereket látott vendégül Budapesten, a Parlamentben az Országgyűlés Hivatala és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) szombaton.
Életét vesztette egy román alpinista egy expedíció során a chilei Ojos del Salado tűzhányón, amely a világ legmagasabb aktív vulkánja. A chilei csendőrség speciális egységei rendkívül nehezen megközelíthető helyről próbálják meg kiemelni a holttestet.