
A bánffuhunyadi játékgyárból babaházak, építőkockák, fajátékok is kerültek a karácsonyfa alá. 1930-as évek
Fotó: Fortepan
Gyertyafényes karácsonyfák, ehető díszek, bazárok és jótékonyság: így várták a karácsonyt Kolozsváron másfél évszázaddal ezelőtt. Voltak, akik karácsony estéjén mézeskalácsot ettek, mert úgy tartották, szerencsét hoz, másoknál állítólag az volt elterjedt, hogy – az anyagi bőség reményében – sót nyaltak. Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben, hogy felidézzük, hogyan ünnepeltek a kincses város lakói a 19–20. század fordulóján.
2025. december 25., 09:232025. december 25., 09:23
2025. december 28., 20:362025. december 28., 20:36
Milyen volt a karácsony hangulata Kolozsvár utcáin és a polgári nappalikban a 19. század végén és a 20. század elején? Hol állítottak először karácsonyfákat, mivel díszítették azokat, mi került az ünnepi asztalra, és hogyan működtek a karácsonyi bazárok, jótékonysági rendezvények? Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben, és néztük meg, hogyan ünnepeltek a kincses város lakói mintegy százötven évvel ezelőtt.
A Korzó Egyesület művészettörténésze a Krónikának elmondta, a karácsony megünneplése lassan formálódó, városi és polgári szokásrendszerként honosodott meg Kolozsváron is. A Németországból átvett minták nyomán terjedő ünnep kezdetben a polgári családokhoz kötődött, majd a századfordulóra vált egyre látványosabbá és szélesebb körben elterjedtté.
Arról nincs pontos adat, hogy Kolozsvár nyilvános terén mikor állítottak először karácsonyfát, az azonban dokumentálható, hogy magánházban 1845. december 24-én jelent meg először ez a szokás. A Bel-Magyar (ma 21. Decembrie 1989.) utcai, akkor 43., ma 46. szám alatti Szász-házban élő Schuster Károly és Miksa nyelvtanárok – akik magán német nyelviskolát is működtettek – tanítványaik számára állítottak karácsonyfát. „Akárcsak a gyerekek megajándékozásának hagyománya, a karácsonyfa-állítás is német területekről került Erdélybe, elsősorban protestáns közvetítéssel, a katolikus közösségek eleinte idegenkedtek tőle. Ez Kolozsváron is megfigyelhető volt: a szokás először a német polgári körökben honosodott meg, majd fokozatosan terjedt tovább” – fejtette ki a művészettörténész.
„Ennek hatására az ünneplés egyre inkább az otthonok falai közé került, és háttérbe szorultak a nagyobb közösségi alkalmak. Ez a folyamat szorosan összefüggött a polgárosodással: átalakultak az együttélés formái, az ünnepek fokozatosan személyesebbé váltak, és a korábbi, egész közösséget – például egy falut – megmozgató alkalmak helyét egyre inkább a kisebb, családi körben megélt karácsony vette át” – mutatott rá.
A karácsonyfák fenyők legfontosabb „attrakcióját” a gyertyák jelentették: a fa kivilágítása önmagában is ünnepi látványosságnak számított.1912, Erzsébet út 31, Cholnoky Jenő hagyatéka
Fotó: Fortepan
A 19. század második feléből már viszonylag gazdag forrásanyag áll rendelkezésre arról, hogyan néztek ki a kolozsvári karácsonyfák. Az 1870-es évektől kezdve a decemberi lapszámokban rendszeresen megjelenő hirdetésekből kirajzolódik, hogy a fenyők legfontosabb „attrakcióját” a gyertyák jelentették: a fa kivilágítása önmagában is ünnepi látványosságnak számított. Az 1880-as évek második felében már olyan reklámokkal is találkozni, amelyek elektromos – nem Kolozsváron gyártott – gyertyák árusítását hirdették, jelezve a technikai újdonságok fokozatos megjelenését az ünnepi kellékek között.
A dió, az alma és más, később elfogyasztható díszek továbbra is népszerűek maradtak, miközben a városi polgári lakásokban egyre nagyobb teret nyertek a csillogó üvegdíszek. A század második felében terjedt el az édességek fára akasztásának szokása is: bár a szaloncukrot ekkor még nem ezen a néven említik, a korszak reklámjai alapján már megjelentek a cukorból vagy gyümölcsből készült dekoratív édességek.
A befagyott csónakázótó a Sétatéren a korcsolyacsarnokkal.1914, Magyar Földrajzi Múzeum
Fotó: Fortepan
„Kolozsváron például Ulrich József cukrász karácsonyi kínálatában cukorgyümölcsök, virágok és kosarak szerepeltek, amelyeket kifejezetten a fenyő díszítésére ajánlottak. A korabeli sajtóhirdetések gazdag képet adnak az ünnepi látványvilágról: gyertyák és fényes gyertyatartók, csillámló aranyfüggelékek, aranyozott üveggyümölcsök, rugón mozgó paradicsommadarak, arannyal bevont diók és almák, harsonát tartó, aranyszárnyú angyalfigurák és tündérhajak csillogtak a polgári otthonok karácsonyfáin” – avatott be bennünket a korabeli hangulatba Újvári Dorottya.
A művészettörténészt arról is faggattuk, maradtak-e feljegyzések arról, hogy mi került az ünnepi asztalra. Mint rámutatott, az ünnepi étkezésről jóval kevesebb konkrét forrás áll rendelkezésre, mint a karácsonyi díszítésről. A 19. századi kolozsvári napilapok ugyanis meglehetősen ritkán foglalkoztak magával a karácsonnyal: a december 24-i lapszámok többnyire politikai hírekkel teltek meg, az ünnepet legfeljebb egy-egy rövid megjegyzés erejéig említették. A készülődés jelei inkább a lapok utolsó oldalain megjelenő, karácsonyhoz kötődő hirdetésekből olvashatók ki.
„De fennmaradtak az 1870-es évekből olyan cikkek, amelyek az erdélyi karácsonyi szokásokat próbálták bemutatni. Ezek szerint Erdély-szerte általános volt a karácsony előtti disznóvágás, és az ünnepi asztalra a sertéshús különböző formái kerültek. A források nem részletezik az ételeket, feltehetően azért, mert az ünnepi menü mindenki számára ismert volt” – ismertette a művészettörténész.
a karácsonyfa elterjedése összefüggött a lakhatási szokások átalakulásával is: a 19. század első felének biedermeier korszakában a hangsúly egyre inkább a családi, privát térre helyeződött át. 1928, Szilvási-hagyaték
Fotó: Fortepan
Hozzátette, ezek a cikkek ugyanakkor két érdekes helyi szokást is megemlítenek. Marosvásárhelyen karácsony estéjén mézeskalácsot ettek, mert úgy tartották, szerencsét hoz, míg Kolozsváron – elsősorban a külvárosokban élő hóstátiak körében – az volt elterjedt, hogy sót nyaltak, abban a hitben, hogy ez egész évre biztosítja az anyagi bőséget. A cikk szerzője ugyanakkor megjegyzi, hogy az adatot egy német nyelvű forrásból vette át, és maga sem tudja teljes bizonyossággal megerősíteni, ami jól érzékelteti, hogy ebben az időszakban a karácsonyi szokások lejegyzése és rendszerezése még csak formálódóban volt.
Újvári Dorottya arról is beszélt, hogy a karácsonyi menüt illetően konkrétabb képet adnak a korabeli kolozsvári kereskedők karácsonyi kínálatai. Az 1860-as évekből ismert például Áspis Sámuel üzlete, amely az Egyetem utcában, a piarista templom mellett működött. Hirdetéseiben felsorolta az ünnepekre szánt különlegességeket:
A karácsony ünnepléséhez tartozott a gyermekek megajándékozásának szokása is, ami szintén német közvetítéssel honosodott meg Erdélyben. „Egy 1838-as beszámoló szerint a szászok karácsonykor ajándékot adtak a gyerekeknek, amit a korabeli cikk szerzője még meglepetéssel jegyzett fel, jelezve, hogy a 19. század első felében ez a gyakorlat a magyar közösségek körében még kevésbé volt elterjedt. Néhány évtizeddel később azonban már általánossá vált, hogy nemcsak a szász, hanem a magyar családok is megajándékozták a gyermekeket karácsony alkalmából” – részletezte a művészettörténész.
A gyermekjátékgyártás elterjedésével azonban a század végére egyre változatosabb ajándéktárgyak jelentek meg: trombiták, játéklovak, bababútorok és építőkockák váltak népszerűvé – azok a fajátékok, amelyek a korszak karácsonyi képeslapjain is gyakran visszaköszönnek. A jelenségnek helyi vonatkozása is volt: az 1880–90-es években Bánffyhunyadon játékgyár működött, amelynek termékeit kifejezetten karácsonyi ajándékként ajánlották a hirdetésekben.
a 19. század második felében a sajtó még viszonylag keveset foglalkozott magával a karácsony ünnepével. Vasárnapi Ujság 1881
Fotó: Archívum
Az ajándékozás köre ugyanakkor nem korlátozódott kizárólag a gyermekekre. A 19. század második felében egyre elterjedtebbé vált, hogy könyvet adjanak karácsonyra, amely már felnőttek számára is kedvelt ajándéknak számított. Különböző újságok karácsonyi füzeteket vagy könyveket adtak ki, amelyeket előrendelni lehetett. Ezek jellemzően verses összeállítások voltak, képekkel kiegészítve; egyes hirdetések szerint híres magyarok portréi vagy más ismert személyiségek arcképei is helyet kaptak bennük.
„A századfordulóhoz közeledve új ajándéktípus is megjelent: a fénykép. Az 1900-as évek elején a fényképészek decemberben már kifejezetten karácsonyi fotókat kínáltak, és műtermeiket ennek megfelelően hirdették. Bár nem minden esetben állítottak fel külön díszleteket, gyakori volt, hogy utólag festettek hópelyheket a képekre, vagy havas tájat idéző környezetet alakítottak ki, így téve ünnepivé az elkészült felvételeket” – mesélte a Korzo Egyesület művészettörténésze.
Újvári Dorottya arról is beszélt, hogy a jótékonykodás és a rászorulók megsegítése az ünnepek előtti időszakban is hangsúlyos szerepet kapott. Mint mondta, ilyenkor számos egyesület – köztük az árvaházak és a Rongyos Egylet – igyekezett megszólítani az adakozó kedvűeket. Gyakoriak voltak a jótékony célú bazárok, ahol a bevételt segélyezésre fordították.
„Minden vásár közt a világon, ez a legvigabb vásár”. A karácsonyi piacok mellett jótkonysági bazárokat is szerveztek karácsony előtt, ahol kézműves termékeket árultak, a bazárok bevételéből az árvákat, idős honvédeket segélyezték. Vasárnapi Ujság, 1871
Fotó: Archívum
A korabeli források szerint a karácsonyi bazárok különösen sikeresnek számítottak, mivel meghittebb hangulatot teremtettek, mint az év más időszakában rendezett hasonló események, amelyek gyakran inkább az étkezés köré szerveződtek. Az adománygyűjtés nemcsak az árvákat célozta: a szegények, a gyermekek, valamint az 1900-as évek elején már igen idős 1848-as honvédek támogatására is szerveztek akciókat. Ezek a bazárok bizonyos értelemben a mai kézműves vásárok előképeinek tekinthetők, miközben külön piacok is működtek az ünnepi időszakban.
A 19. századi kolozsvári napilapok ugyanis meglehetősen ritkán foglalkoztak magával a karácsonnyal, a készülődés jelei inkább a lapok utolsó oldalain megjelenő, karácsonyhoz kötődő hirdetésekből olvashatók ki. Magyar Polgár, 1876
Fotó: Archívum
„Az 1900-as évek elejére ugyanakkor a kolozsvári sajtóban is egyre kritikusabb hangvétel jelent meg a karácsonnyal kapcsolatban: több cikk gúnyosan, ironikusan jegyezte meg, hogy az ünnep egyre inkább a vásárlásról szól. Egyes szerzők azt is kifogásolták, hogy a helyi kézműves termékek helyett mind gyakrabban külföldről származó árukat részesítettek előnyben. Éppen ezért a karácsonyi bazárok egyik fontos szerepe az volt, hogy teret adjanak a helyben készült termékeknek, és támogassák a helyi előállítókat” – mutatott rá Újvári Dorottya.
A bazárokon kívül a karácsonyhoz kapcsolódó közösségi események is jelen voltak Kolozsváron a századfordulón. A jótékonysági bazárokat gyakran táncmulatsággal zárták, bár a bálok igazi szezonja inkább a farsangi időszakhoz kötődött. A színházi életben is változás figyelhető meg: az 1870–80-as években karácsonykor a színház általában zárva tartott, nem tartottak előadásokat. A század végére azonban ez megváltozott, és december 24-én, illetve 25-én már ünnepi előadásokat is szerveztek. A 19–20. század fordulóján megjelentek a kifejezetten gyermekeknek szóló produkciók is. A vetített képes előadások, majd később a mozi megjelenésével olyan programokat is kínáltak, amelyek a gyerekeket célozták meg – részben azért, hogy az ünnepi készülődés idejére lefoglalják és szórakoztassák őket.
A művészettörténész rámutatott, a karácsonyi hangulat a városképet tekintve elsősorban a kirakatokban jelent meg. Bár a város egészének ünnepi díszítése kevésbé volt jellemző, az üzletek – különösen a játékokat árusító boltok – karácsonyi kirakatokat rendeztek be. Ezek kapcsán a korabeli sajtóban ugyanakkor kritikus hangok is megszólaltak: egyes vélemények szerint nem volt etikus, hogy a csillogó, látványos kirakatokkal folyamatosan csábítják a gyerekeket, akik aztán csalódást élhettek át, ha nem kapták meg a kinézett ajándékokat.
A 19. század második felétől egyre elterjedtebbé vált, hogy a játékok mellé könyvet is ajándékozzanak karácsonyra, 1934
Fotó: Fortepan
A téma inkább közvetett módon jelent meg, például más országok – elsősorban Nyugat-Európa – karácsonyi szokásait bemutató írásokon keresztül. Erre jó példa Ugron Gábor esete, aki 1872-ben cikksorozatot írt arról, hogyan ünneplik a karácsonyt Londonban. Ezek az írások a Kolozsváron megjelenő Magyar Polgárban is napvilágot láttak.
„A karácsony tematizálása tehát inkább ilyen külföldi kitekintéseken keresztül történt. Ugron egyebek mellett arról számolt be, hogy Angliában ekkor már bevett gyakorlatnak számított: az írók és költők karácsonyra időzítették műveik megjelentetését, mivel az ünnepi időszakban több könyv fogyott. Megjegyzéseiből az is kiderül, hogy meglepte a karácsonyhoz kapcsolódó vásárlási láz és a túlzott fogyasztás mértéke, ami arra utal, hogy ez a jelenség az 1870-es években Erdélyben még kevésbé volt jellemző” – mutatott rá Újvári Dorottya a Krónikának.
Karácsonyfa babát tartó kislánnyal, 1929
Fotó: Fortepan

Ahhoz, hogy az ünnepvárás valóban belső átéléssé alakuljon, önmagunkat is meg kell próbálnunk megkeresni – mondta el a Krónika megkeresésére az adventi lelkiségről, készülődésről Jobbágy Júlia, a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség segédlelkésze.
Újra Kolozsvárra érkezik a generációkat inspiráló brit legenda, Sting. A világhírű zenész az Untold fesztiválon lép fel. A kincses városba több tízezer látogatót vonzó zenei rendezvényen a pop- és elektronikus zene sztárjai is színpadra állnak.
A kalotaszegi viselet egyik legkülönlegesebb darabját, a pártát állítja középpontba Kiss Gabriella népi iparművész frissen megjelent, Kalotaszeg gyöngyös pártái című kötete. A kutató-gyűjtőmunkáról, a párták egyedi világáról a szerzővel beszéltünk.
Az elmúlt 24 órában 43 riasztás érkezett a hegyimentő szolgálathoz, amelynek munkatársai 53 személynek nyújtottak segítséget – tájékoztatott kedden a Facebook-oldalán a Salvamont.
Románia délkelet-európai viszonylatban az első, világviszonylatban pedig Spanyolország után a második helyet foglalta el 2025-ben pizzarendelések tekintetében – közölte a Glovo futárszolgálat.
Merész, egyben izgalmas kihívással folytatja nyereményjátékai sorát a Krónika: arra kérjük olvasóinkat, alkossák meg szülőfalujuk, szülővárosuk, szülőföldjük „jövőképét” a mesterséges intelligencia segítségével.
Két fiatalt állítottak meg a Suceava megyei hegyi csendőrök a Csalhó-hegységben, mivel megfelelő felszerelés nélkül, edzőcipőben vágtak neki a hófödte hegynek.
A helyi közösség valós igényeire adott válaszként jött létre körülbelül egy éve a Kolozs megyei Bálványosváralján az UngRush szervezet. Czira Kálmán, Mocodean Adrián, Mocodean Zsolt és Székely Evelin ötletgazdák a Krónikának beszéltek a kezdetekről.
Gazdát cserélt Románia egyik legdiszkrétebb luxusingatlana: a Nicolae Ceaușescu néhai kommunista diktátor számára 1985-ben épített vadászpavilon, a ma Hadar Chalet néven ismert hegyvidéki rezidencia.
A petrezselyemgyökeret és a paszternákot könnyű összetéveszteni, és jó tudni, hogy bár rokon gyökérzöldségekről van szó, nagyon sok mindenben különböznek egymástól ízvilág és felhasználási lehetőségek tekintetében egyaránt.
Bekerült a Guinness-rekordok közé a világ leghosszabb vadon mért óriás pitonja, amelyre Indonéziában bukkant Radu Frențiu expedíciós szakember. A szabadon élő nőstény példány 7,22 méteres hosszával a világ leghosszabb ismert vadon élő kígyója lehet.
szóljon hozzá!