
Fotó: A szerző felvétele
2009. május 08., 12:402009. május 08., 12:40
A több mint ötven portré a tervek szerint hamarosan kötetben is megjelenik. A színház kulisszatitkaiba betekintést nyújtó könyvet László Károly színművész írja, és Lucky színészkarikatúrái illusztrálják.
„Már gyerekkoromban két dologra vágytam: rajzolni és repülni” – emlékszik vissza a szabadúszó művész. Neki mindkettő sikerült, foglalkoztatott karikaturista és a siklórepülés egyik meghonosítója a térségben. A hadseregben csak azért nem maradt repülősnek – mondja –, mert magyarként nem nézték jó szemmel, és nem bíztak benne. A siklórepülésben azonban kiélhette ezt a szerelmét, azért al is hívták a 70-es években szülővárosából, Csíkszeredából Sepsiszentgyörgyre, hogy ezt a sportágat meghonosítsa. Azóta Háromszék fővárosában él és alkot.
Harminc évvel ezelőtt már írt különböző újságokba, és karikatúrái is megjelentek. 1980-ban szerveztek Brassóban egy nemzetközi karikatúratárlatot, ahol díjat nyert. Egy évvel később már Tokióban állították ki a munkáit. Lucky úgy emlékszik, nagyon nehéz volt „bevergődni a brancsba”. Mint felidézi, a kiállításokon a díjak pénzzel jártak, ezért előre eldöntötték, hogy melyik tárlaton, kit díjaznak, ki kapja a pénzt. Ebbe a körbe volt nehéz betörni. A zömében román nemzetiségű hazai karikaturisták is nehezen fogadták be, előfordult, hogy „lehorthyzták”, de mert nem hagyta magát, és kiállt az igazáért, megszerették.
Nagy kaland és kihívás volt azokban az időkben a cenzúra kijátszása. Luckyt magyarként az átlagosnál is jobban figyelték. Gyakran előfordult, hogy a kiállítás előtt le akarták szedetni a rajzait. „Nagy trógerek voltunk, mindig sikerült találni egy kis rést a diktatúra páncélján” – idézi fel. Ceauşescuról is készített karikatúrát, egy íróasztalnál ült, onnan parancsolt, és a feje egy szépen kidolgozott nullás volt. A diktátorról korábban készült egyik gúnyrajza jelent meg a Ludas Matyi 1990. januári számának címlapján is. A karikaturistának mégsem a kommunizmus alatt, hanem utána gyűlt meg a baja a hatalommal. 1991-ben az államelnöki hivatal feljelentette egy Ion Iliescuról készült karikatúrája miatt.
A rajzon az ország akkori elnöke kannibálok üstjében főtt. Hat évre akarták elítélni közméltóság megsértése miatt. Végül felmentették, de másfél évig tartott a hercehurca, és ráment Lucky vicc- és karikatúralapja, az Ötödik kerék. A hetilap 1990 áprilisában jelent meg, akkora volt abban az időben a sajtószomj, hogy 46 ezer példányban nyomták, és alig volt remittenda. Még a vonatokon is árulták, nosztalgiázik Lucky, és szomorúan állapítja meg, hogy manapság az emberek már egy napilapot sem tudnak megfizetni. Az Ötödik kerékben jelent meg az Iliescu-karikatúra is. „A lap még nem került a standokra, nyomdában volt, amikor már érkeztek az ügyészségtől, hogy írjak nyilatkozatot. Én újságot írok, nem nyilatkozatot” – válaszolta akkor, s ma is állítja, hogy egy percig sem tagadott semmit, sőt büszke volt a rajzra.
Az újság másfél év után megszűnt, de a karikatúrák azóta is rendületlenül készülnek. Néhány évvel ezelőtt megszámolta, akkor háromezer volt az otthonában, becslése szerint a számuk azóta közel megkétszereződött. A kiállításokra beküldött rajzokat általában nem küldik vissza, az alaptárlat után még többször is bemutatják. A színészsorozat mellett az államfőkről készített gúnyrajzokat, és több karikatúrát vetett papírra a Sepsiszentgyörgy főterén álló Szent György-szoborról, amit már felavatásakor elnevezett Nünükének.
Lukács Sándor azt mondja, a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte. Beleolvas a napilapokba, és már veszi is kézbe a ceruzát vagy a tust. Mint mondja, folyton jár az agya, önmagával ötletbörzézik, tíz gondolatból jó esetben kettő életképes, azt kidolgozza. „Egy karikaturista szeme azt is meglátja, amit más nem” – szögezi le Lucky.
Az alma talán az egyetlen gyümölcs, amely minden kultúrában fontos szimbólumként jelenik meg – és közben mindennapi, elérhető, mégis elképesztően sokoldalú alapanyag.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Gyertyafényes karácsonyfák, ehető díszek, bazárok és jótékonyság: így ünnepelték a karácsonyt Kolozsváron másfél évszázaddal ezelőtt. Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
Padlón az IQ-nk: Románia európai utolsó az általános intelligenciahányadost tekintve a World Poulation Review nemzetközi adatgyűjtő portál IQ-teszteket összesítő rangsorában.
Nyolcszáz hátrányos helyzetű magyarországi és határon túli gyereket látott vendégül Budapesten, a Parlamentben az Országgyűlés Hivatala és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) szombaton.
Életét vesztette egy román alpinista egy expedíció során a chilei Ojos del Salado tűzhányón, amely a világ legmagasabb aktív vulkánja. A chilei csendőrség speciális egységei rendkívül nehezen megközelíthető helyről próbálják meg kiemelni a holttestet.
Két eurós jegyet kell fizetni a Trevi-kúthoz látogató olasz és külföldi turistáknak február elsejétől – jelentette be Roberto Gualtieri római főpolgármester pénteken.