20. évfordulós gála. Középen (guggolva) Fodor Sándor József együttesvezető és Varró Huba néptáncoktató
Fotó: Kökényes Néptáncegyüttes Facebook-oldala
A dicsőszentmártoni általános iskola néptánccsoportjaként indult, ma már Maros megye egyik legismertebb és legelismertebb amatőr tánccsoportja a Kökényes. A húsz éves múltra visszatekintő, a néptáncot több száz gyerekkel megszerettető együttes vezetője, Fodor Sándor József a kezdeti indíttatást idézte fel a Krónikának, kitérve a Kökényes Néptáncegyüttes fejlődésére, bővülő repertoárjára, céljaira.
2025. december 06., 18:582025. december 06., 18:58
Két évtizede őrzi és adja tovább a néptánc hagyományát gyerekek százainak a dicsőszentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes, amely ma már Maros megye egyik legismertebb és legelismertebb amatőr tánccsoportja. A kezdetek azonban egy csendes felismerésből indultak: szükség van valamire, ami összefogja a közösséget, erősíti a magyar identitást, és méltón képviseli a helyi általános iskola magyar tagozatát. Fodor Sándor József együttesvezető a Krónika érdeklődésére felidézte az alapítást: „2002-t írunk, akkor neveztek ki aligazgatónak az iskolában, és látnom kellett, melyek a prioritások. A magyar tagozatnak nem volt olyan kulturális alapja, amellyel méltóképpen kapcsolódhattunk volna testvérvárosunkhoz, Hajdúszoboszlóhoz.
A kollégák és a szülők lelkesedése hamar világossá tette: valóban szükség van egy ilyen kezdeményezésre. „A cél nem csupán egy tánccsoport létrehozása volt: egy olyan közösséget álmodtunk meg, amelynek tagjai – gyermekek és fiatalok – biztonságban, szeretetben és büszkeséggel élhetik meg mindazt, ami bennünk, magyarokban itt, a szórványban is érték, kapaszkodó és a megmaradáshoz szükséges erőforrás” – hangsúlyozta az együttesvezető.
A felhívás után 90 gyerek jelentkezett – olyan sokan, hogy korcsoportokra kellett bontani őket. A próbák a tornateremben kezdődtek, majd helyhiány miatt az unitárius egyház egyik épületének alagsori termébe költöztek, amelyet a szülők és támogatók segítségével teljesen felújítottak.
A legkisebbek körében kiemelten nagy az érdeklődés a néptánc iránt
Fotó: Kökényes Néptáncegyüttes Facebook-oldala
A tánccsoport 2005-ben kapta meg a mára ikonikussá vált nevét. „Sok név felmerült, de arra gondoltam, nézzük meg a néprajzot. Így bukkantam rá arra, hogy a néprajzi leírásokban ezen a vidéken jellemzően kökénybokrok találhatók, és így is van: a Kis- és Nagy-Küküllő partján a legfontosabb bokorfajta a kökény. Így lettünk Kökényes” – magyarázta Fodor Sándor József, akinek kezdeményezésére a névadó ünnepséget majd csak a következő év, 2006 tavaszán, a kökényvirágzás idején szervezték, és ez volt az első önálló, egyórás műsora a csoportnak.
Amint az együttes vezetője kifejtette, a következő években a Kökényes egyre nagyobb mozgalommá vált.
2016-ban újra költözniük kellett: ekkor a katolikus egyház régi iskoláját újították fel, amely ma is a csoport otthona a Szép utca 20. szám alatt.
A Kökényes Néptáncegyüttes repertoárja sokat bővült az évek során
Fotó: Kökényes Néptáncegyüttes Facebook-oldala
A táncoktatást mindvégig Varró Huba koreográfus tartotta, és szakmai vezetése alatt a repertoár óriásira nőtt. Mára:
Fodor Sándor József arról is beszélt lapunknak, hogy jelenleg körülbelül 80 aktív tagja van az együttesnek négy korosztályban: a Morzsa-, Apró-, Kis- és Nagy Kökényesben. A legkisebbek csoportja a legnépesebb – közel 40 fő –, ami biztató jel a jövőre nézve. „A nemrég szervezett 20. évfordulós ünnepségre mintegy 120 volt és jelenlegi táncos gyűlt össze, az első generáció 30-as éveikben járó tagjai is színpadra léptek, szenzációs műsor volt.
Ezek a fiatalok ma is összetartanak: amikor hazajönnek megkeresik egymást, ünnepekkor összegyűlnek a székházba, rendszeresen találkoznak, beszélgetnek, három pár össze is házasodott” – részletezte a Maros Megyei Pedagógusok Házának igazgatója.
A néptáncegyüttes és a tagjaiból formálódó közösség pozitív ereje kapcsán rámutatott, tapasztalata szerint a Kökényes gyerekek bátrabbak, nyitottabbak, jobban kommunikálnak. „A közösségben megtanulják az együttműködést, a felelősséget, az önállóságot. Ez olyan plusz, amit otthon vagy az iskolában nem biztos, hogy megkaphatnának” – magyarázta.
Az együttes tagjai számára nyári táborokat is szerveznek
Fotó: Kökényes Néptáncegyüttes Facebook-oldala
Az RMDSZ-es helyi tanácsos arra is kitért, hogy Dicsőszentmárton magyar lakossága mindössze 11 százalék, a város szórványként működik. A Kökényes ezért nemcsak kulturális csoport, hanem identitásőrző közösség is.
Szeretnénk, ha tudnák azt, hogy értékesek, van hova jönniük, és van hova tartozniuk” – emelte ki.
Az együttesvezető bizakodó, mint mondta: a Morzsa Kökényes tele van gyerekkel, és a következő korosztályokban is van utánpótlás. Céljuk, hogy a környező falvakból is csatlakozzanak fiatalok, gyerekek, és hogy ez a mozgalom továbbra is közösséget alkosson, értéket teremtsen.
A Kökényes Néptáncegyüttes húsz éve bizonyítja: a tánc nem csupán mozdulatok összessége, hanem közösség, identitás és életre szóló élmény. A gyerekek, akik itt nőnek fel, nemcsak lépéseket tanulnak meg – hanem egymást, önmagukat és a hagyomány tiszteletét is. A jövő pedig – a következő kökényvirágzás – már most ígéretesen bontja szirmait.
Három évtized néptánccal, önkéntes munkával, ezer kilométeres turnékkal, barátságokkal, újrakezdésekkel és generációkat összekötő közösséggel – a Szarkaláb Néptáncegyüttes november 21-én ünnepli fennállásának 30. évfordulóját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!