Öt ország táncosai ropták Kolozsvár főterén
Fotó: Orbán Orsolya
Nem beszélték ugyanazt a nyelvet, mégis együtt táncoltak, egymás lépéseit tanulták, és már a következő találkozást tervezik. Szicíliától a Vajdaságon és Felvidéken át Erdélyig öt ország tizennégy együttese hozta el saját hagyományait Kolozsvárra a 28. Szent István-napi Nemzetközi Kisebbségi Néptánctalálkozóra. A résztvevőket arról kérdeztük, mit érthetnek meg egymásból különböző kultúrák, ha a közös nyelv a zene és a tánc.
2026. augusztus 19., 16:122026. augusztus 19., 16:12
2026. augusztus 21., 09:262026. augusztus 21., 09:26
Öt ország tizennégy tánccsoportja hozta magával saját dallamait, táncait és viseleteit Kolozsvárra: a szicíliai táncosokat az erdélyi muzsikában a hegedű fogta meg, a Szarkaláb tagjai pedig a dél-olaszországiak látványos szalagos táncát tanulnák meg szívesen. A 28. Szent István-napi Nemzetközi Kisebbségi Néptánctalálkozón nemcsak a különböző hagyományok mutatkoztak be egymás mellett: a résztvevők szerint a tánc akkor is közös nyelvet teremtett közöttük, amikor szavakkal nem értették egymást.
A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes augusztus 14–18. között immár huszonnyolcadik alkalommal szervezte meg a Szent István-napi Nemzetközi Kisebbségi Néptánctalálkozót a Kolozsvári Magyar Napok társrendezvényeként.
Az ötnapos rendezvényre
érkeztek kisebbségi és regionális kultúrákat képviselő táncegyüttesek és zenekarok.
A fesztivál ezúttal sem szorult Kolozsvár határai közé: Magyarfenesen, Válaszúton és a Fehér megyei Miriszlón is bemutatkoztak az együttesek. A kincses város Főterén naponta néptánckavalkád várta a közönséget, a találkozót pedig kedden népviseleti felvonulás és a főtéri nagyszínpadon tartott zárógála koronázta meg.
Pillich Balázs főszervező szerint családias hangulatú, sikeres találkozó volt az idei
Fotó: Orbán Orsolya
Pillich Balázs főszervező szerint az idei rendezvény a korábbiaknál kisebb költségvetéssel és kevesebb együttessel valósult meg, mégis családias hangulatú, sikeres találkozó kerekedett belőle. Mint mondta, több visszatérő csoport érkezett, amelyek tagjai az évek során már nem egyszerűen vendégekké, hanem barátokká váltak.
A rendezvény sajátosságát azonban éppen az adja, hogy nem egyszerűen nemzetközi néptáncfesztiválként határozza meg magát, hanem kifejezetten a kisebbségi és regionális kultúrákra helyezi a hangsúlyt.
– mutatott rá Pillich Balázs. Mint mondta, az erdélyi magyar közösség számára azért is fontos más kisebbségekkel találkozni, mert megtapasztalhatják, hogy nincsenek egyedül sajátos helyzetükkel és problémáikkal. A találkozásokból tapasztalatokat, megoldásokat is meríthetnek, miközben barátságok, későbbi együttműködések születnek.
Fotó: Orbán Orsolya
Hogy a különböző kultúrák közötti párbeszéd nem csupán a fesztivál jelmondatokban megfogalmazott célja, arról a táncosok is beszéltek a Krónikának. A kolozsvári Szarkaláb tagjai szerint akkor is könnyen megtalálták a közös hangot a külföldi résztvevőkkel, ha nem beszélték egymás nyelvét.
Az Olaszországból érkezett csoport különösen nagy érdeklődést keltett.
A Palermo környékéről érkezett szicíliai táncost viszont a magyar néptánc és különösen a hegedű szerepe fogta meg az itteni népzenében.
Fotó: Orbán Orsolya
A találkozásoknak pedig már folytatása is körvonalazódik: a soroksári német nemzetiségi együttes egyik táncosa arról számolt be, hogy olyan jó kapcsolat alakult ki közöttük és a szicíliai csoport között, hogy már egy jövő évi közös fesztivál lehetőségéről is beszélgettek. Szerinte éppen ebben rejlik az ilyen találkozók egyik legnagyobb értéke: kapcsolatokat teremtenek, miközben közelebb hozzák egymáshoz Európa különböző kultúráit, zenéit és táncait.
Fotó: Orbán Orsolya
Miközben a találkozó más közösségek hagyományainak megismerésére kínált lehetőséget, arra is emlékeztetett, hogy a saját örökség csak akkor maradhat élő, ha van, aki továbbvigye.
„Ez egy olyan hagyomány, ami csak a miénk. Ha mi nem visszük tovább, akkor nincs, aki tovább vigye” – fogalmazott a csoport egyik tagja, aki szerint ezért különösen fontos, hogy a gyerekek is megismerjék és megszeressék a néptáncot és a népviseletet.
A színpadon, a próbateremben és a közösségi médiában is ugyanaz vezérli Kovács Szabolcs Zoltánt: megmutatni, hogy a néptánc élő, korszerű és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A Maros Művészegyüttes tánckarvezetőjével beszélgettünk.
Fotó: Orbán Orsolya
Fotó: Orbán Orsolya
Fotó: Orbán Orsolya
Fotó: Orbán Orsolya
Fotó: Orbán Orsolya
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!