Nyáron, ősszel és télen is gyakran alkalmazható étrendünkben megszokott, ugyanakkor egyszerre „puritán” és „elegáns” zöldségünk, a karalábé
Fotó: Orbán Orsolya
Erdélyben a karalábét elsősorban hús- és zöldséglevesek alapanyagaként tartják számon, jó tudni, hogy a nagyvilág gasztronómiáiban nagyon változatos az elkészítési módja. A kertben termő, lila héjú, vaskos, pincében telelő változat, valamint a friss, zsenge, halványzöld, szupermarketek polcain is sorakozó fiatal karalábé ugyanannak a növénynek két verziója, és más-másféleképpen készíthetőek el. A karalábé önálló fogásként is megállja a helyét, nyersen, főzve, karamellizálva, sütve is elkészíthető. Összeállításunkban különlegesebb recepteket és kultúrtörténeti tudnivalókat is felsorakoztatunk.
2026. február 14., 09:022026. február 14., 09:02
2026. február 14., 12:082026. február 14., 12:08
Nyáron, ősszel és télen is gyakran alkalmazható étrendünkben megszokott, ugyanakkor egyszerre „puritán” és „elegáns” zöldségünk, a karalábé.
A kertben termő, lila héjú, vaskos, pincében telelő változat és a friss, zsenge, halványzöld, szupermarketek polcain is sorakozó fiatal karalábé ugyanannak a növénynek két verziója, de más-más.
A karalábé a káposztafélék családjába tartozik, a 16. században jelent meg Európában, feltehetően német területen nemesítették, a Földközi-tenger térségéből származik. Ősformája a vadkáposzta – a termesztett káposztafélék közös ősének tekintett növény, latin neve: Brassica oleracea –, amely Dél-Európában és a mediterrán partvidéken honos. A karalábé mint külön változat Európában alakult ki nemesítéssel, valószínűleg a 15–16. században. A neve is árulkodó: a „Kohlrabi” német eredetű szóban gyökerezik, amelynek jelentése: káposzta + répa. Az elnevezés jól mutatja átmeneti jellegét: formájában gyökérzöldségre emlékeztet, valójában azonban megvastagodott szár.
A friss, roppanós karalábé is sokféleképpen felhasználható
Fotó: Orbán Orsolya
A Habsburg Birodalom területén – így Magyarországon és Erdélyben is – hamar elterjedt, mert jól alkalmazkodott a kontinentális klímához, és pincében hosszú ideig eltartható volt.
A lila, kertben termő, téli karalábé vastagabb héjú, gyakran nagyobb méretű, mint a halványzöld
Fotó: Pixabay.com
A 19–20. században a paraszti gazdaságokban fontos „átmeneti” zöldségnek számított: nyáron fogyasztható volt a zsenge példány, ősszel pedig a nagyobb, fásodó gumók pincében teleltek, és a téli levesek alapját adták. Nem volt kényes, kevés gondozást igényelt, és a téli hónapokban is biztosított friss alapanyagot.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
Érdekes, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ma inkább egzotikusnak számít – fine dining (azaz felsőkategóriás éttermi étkezés) vendéglőkben kínálják újragondolt formában, miközben nálunk generációk számára köznapi zöldségfélének számított.
Németország és Ausztria. Gyakran vajon párolva, szerecsendióval ízesítve tálalják köretként húsételek mellé. A leveleit sem dobják ki: levesekbe, zöldségkeverékekbe kerülnek. A fiatal, zsenge karalábét nyersen is fogyasztják, sóval megszórva.
Svájc és Skandinávia. A modern, „északi” konyha szívesen használja fermentálva vagy vékonyra szeletelve, roppanós textúraként halételek mellé.
Korántsem csak hús- és zöldséglevesek alapanyagaként kínálkozik a karalábé, számos kreatív fogás készíthető belőle
Fotó: Orbán Orsolya
India (különösen Kasmír és Észak-India). A karalábé a mindennapi menük része. Fűszeresen, kurkumával, köménnyel, paradicsommal párolják, gyakran a leveleivel együtt. Nem köret, hanem önálló zöldségfogás.
Olaszország. Nem tradicionális alapanyag, az északi régiókban nyersen, vékonyra szeletelve, olívaolajjal és citrommal fogyasztják. A kortárs olasz konyha textúraként használja – roppanós kontrasztként.
Egyesült Államok. Sokáig bevándorló közösségek zöldsége volt (német és kelet-európai családok). Ma inkább farmers’ market termék, vagyis termelői piacról származó termék, amelyet salátákba tesznek, vagy grilleznek.
Kelet-Közép-Európa. Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Romániában inkább főzve él a köztudatban. A nagy, lila, télálló változat különösen fontos volt ott, ahol a pincegazdálkodás a túlélés része volt.
A karalábét vajon párolva, szerecsendióval ízesítve is lehet tálalni köretként húsételek mellé
Fotó: Orbán Orsolya
Nyersen, sütve és másképp: általános felhasználási tudnivalók
Nyersen: roppanós, enyhén csípős, retekre emlékeztető frissességű
Párolva: lágy, enyhén édeskés ízű
Sütve: karamellizálódó, diós aromájú
Fermentálva: savanykás, káposztaszerű karakterű
Leveleivel együtt: komplexebb, zöldebb íz
A zsenge zöld példány inkább a frissesség ízének hordozója
A nagyobb, lila, pincében telelt karalábé inkább a tartás és mélység alapanyaga.
Két világ: a lila és a zöld karalábé
Téli karalábékrémleves szerecsendióval
Hozzávalók (4 főre):
2 nagy lila karalábé (kb. 900 g)
1 közepes burgonya (200 g)
1 fej vöröshagyma
2 evőkanál vaj
1 liter zöldségalaplé
1 dl főzőtejszín
1 késhegynyi szerecsendió
só, fehérbors
Elkészítés: Pucoljuk meg és kockázzuk fel a zöldségeket. Olvasszuk fel a vajat, pároljuk meg rajta a hagymát. Adjuk hozzá a karalábét és a burgonyát, öntsük fel alaplével, és főzzük 25 percig. Turmixoljuk simára, adjuk hozzá a tejszínt és a szerecsendiót, majd forraljuk össze.
Zsenge karalábé-alma-dió saláta
Hozzávalók:
2 kis zöld karalábé (400 g)
1 savanykás alma (200 g)
1 evőkanál citromlé
2 evőkanál görög joghurt
1 teáskanál méz
40 g pirított dió
csipet só
Elkészítés: Reszeljük le a karalábét és az almát. Locsoljuk meg citromlével. Keverjük ki a joghurtot a mézzel, forgassuk össze a zöldségekkel, szórjuk meg dióval.
Nem gyökerestül új étkezési irányzatról van szó, de kétségtelen, hogy napjainkban a növényi táplálékok fogyasztása egyre több naprakész tudományos kutatással bővül.
Nyugat-Európában sok helyen inkább egzotikusnak számít a karalábé, felsőkategóriás éttermekben is kínálják újragondolt formában
Fotó: Pixabay.com
A polgári konyhában inkább könnyű levesekben, vajon párolva, besameles változatban jelent meg a karalábé
Fotó: Orbán Orsolya
A friss, zsenge, halványzöld, szupermarketek polcain is sorakozó fiatal karalábé sok hűtőszekrényben ott lapul
Fotó: Orbán Orsolya
Fotó: Orbán Orsolya
Karalábékrémleves petrezselyemmel
Hozzávalók (4 főre):
3 közepes karalábé (kb. 600 g)
1 sárgarépa (100 g)
1 kis fej vöröshagyma
2 evőkanál vaj
1 liter zöldségalaplé
1 dl tejszín
1 csokor petrezselyem
só, fehérbors
Elkészítés: Pucoljuk meg és kockázzuk fel a karalábét és a sárgarépát. Aprítsuk fel a hagymát, majd vajon pároljuk üvegesre. Adjuk hozzá a zöldségeket, öntsük fel az alaplével, és főzzük 20 percig. Turmixoljuk krémesre, adjuk hozzá a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, majd szórjuk meg aprított petrezselyemmel.
Vékonyra vágva nyersen is fogyasztható
Fotó: Orbán Orsolya
Közel-keleti fűszerezésű sült karalábé joghurtos tahiniöntettel
Hozzávalók:
3 kis karalábé hasábokra vágva
1 tk őrölt kömény
1 tk őrölt koriander
½ tk fahéj
olívaolaj
2 ek görög joghurt
1 ek tahini
1 gerezd fokhagyma
citromlé
gránátalmamag vagy friss menta
Elkészítés: Forgassuk össze a karalábéhasábokat olívaolajjal és a fűszerekkel, majd terítsük sütőpapírral bélelt tepsire. Süssük 200 °C-on 25–30 percig, amíg kívül aranybarna, belül puha lesz. Közben keverjük ki a joghurtot a tahinivel, zúzott fokhagymával és friss citromlével, hogy krémes, enyhén savas öntetet kapjunk. A megsült karalábét rendezzük tálra, kanalazzuk rá az öntetet, majd szórjuk meg gránátalmamaggal vagy friss mentával.
A hagyományos erdélyi gasztronómia elsősorban a húsleves elmaradhatatlan összetevőjeként ismeri a zellert. A jellegzetes ízű aromazöldséget azonban Indiától Amerikáig és a Közel-Keletig szinte mindenhol fogyasztják.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!