A karácsonyi éjféli misén idén is bemutatták a Heródes-játékokat a felsővisói római katolikus templomban
Fotó: Zipser Forum - Viseu de Sus
Heródes-játék, újévi falinaptár ünneplőbe öltözött kéményseprőktől, farsangi tollfosztás – íme néhány szokás, ami a téli ünnepekhez kapcsolódott a Máramaros megyei Felsővisón. A településen élő kisszámú magyar és cipszer közösség feledésbe merült és máig élő hagyományairól Horzsa Zsófia, a településen működő Reményik-ház vezetője mesélt a Krónikának.
2023. január 02., 09:252023. január 02., 09:25
Régi óévbúcsúztató és újévköszöntő hagyományokat őriznek a mai napig a Máramaros megyei Felsővisón. A Máramarosi-havasok lábánál található hegyvidéki településen a többségi románok mellett magyar közösség is él, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia idején itt letelepült németek és a Szepességből származó szászok, azaz cipszerek leszármazottai is ragaszkodnak őseik szokásaihoz. A településen élőknek a téli ünnepekhez kapcsolódó hagyományairól, a régmúlt idők karácsonyairól, az óévi-újévi ünneplésről, vízkeresztről Horzsa Zsófia, a településen magyar kulturális központként működő Reményik Sándor-ház vezetője mesélt a Krónikának.
A nyolcvannyolc éves felsővisói asszony – akinek felmenői között Ausztriából ide telepedett németek is vannak – elmondta, a településen élők életében fontosak voltak a téli ünnepek, ugyanis az erdőkitermeléssel, faúsztatással foglalkozó közösségek a hideg idő beálltával visszahúzódtak a falvakba, és decembertől a tavasz kezdetéig a vallási ünnepeken kívül sok családi és közösségi eseményt tartottak.
Itt működtetett fűrészgyárat Pap Simon is, a faszállításhoz az 1934-ben létesült, ma turisztikai látványosságként ismert, románul „mocănițának” nevezett erdei kisvasutat használták – mesélte Horzsa Zsófia. Hozzátette, a cipszerek a városban, a Visó folyó túloldalán telepedtek le, a negyedet ma is Zipsereinak nevezik. Itt található házukon kívül szinte minden családnak volt kalibája a hegyekben is, a településre csak télvíz idején húzódtak le. A római katolikus vallású, német nyelvű közösség a 20. század közepére elmagyarosodott, majd ezt követően Németországba vándoroltak ki, akik pedig itt maradtak, nagyrészt elrománosodtak.
Fotó: Kiss Judit
Ünnepi hagyományaikat nagyban meghatározták az egyházi előírások, ezenkívül az Osztrák–Magyar Monarchiából érkezett németektől is vettek át szokásokat. A karácsony esti szertartásnak mai napig része a napkeleti bölcsek és Heródes találkozását megjelenítő Heródes-játékok, a többszereplős, középkorból származó misztériumjátékot idén is előadták az éjféli misén a Szent Annáról és Szent Joákimról elnevezett római katolikus templomban – mesélte az idős felsővisói asszony.
– volt olyan utca is, hogy két csoport járt az úgynevezett „kis- és nagybetlehemessel”. Ezenkívül kántálni is mentek a fiatalok, ez a szokás mai napig él még, nemcsak a cipszer, hanem más nemzetiségű közösségek körében is.
Horzsa Zsófia elmondta, Jézus születésének ünnepét követően már szilveszterre készülődnek a felsővisói cipszerek. Óév napján rendszerint elmennek „hálaadásra”, azaz a hatórai misére, ami régebb német és magyar nyelven zajlott, az utóbbi időben románul is elmondják az igehirdetést. A mise után otthon folytatódott az ünneplés, ilyenkor az asztalra kocsonya kerül, és főtt kolbász tormával. Szintén a menü részét képezi a karácsonyról megmaradt, kosarakban tartott aprósütemény, a desszertnek való rántott gríz, valamint a karamellizált cukorból készült mézes pálinka, de a házi bor és friss kúti víz is. Az ünnepi vacsora után virrasztva várták az új esztendőt, amit az éjféli harangok kongása is jelzett.
Zsóka néni elmondta, az 1940-es években még divatban volt a szokás, hogy a városban élő kéményseprők ünnepi ruhába öltözve köszöntötték az embereket, újév napján azoknál a házaknál, ahol dolgoztak, az ajtóhoz támasztották a kéménytakarításhoz használt kotrót, így kívánva sok szerencsét, illetve egy falinaptárt is ajándékoztak a ház népének.
A téli ünnepek vízkereszttel folytatódtak. Felsővisón nem jártak házat szentelni, hanem a templomból üvegben hoztak szentelt vizet, ami áldást hozott a házra. „A görögkatolikus közösség körében szokás volt, hogy a pap vízkeresztkor a csikorgó hidegben kiment a hívekkel a Visó folyóhoz, majd megszentelték a vizet, és egyéb szertartásokra is sor került” – mondta. Vízkereszt után a farsangot is megülték a felsővisóiak. Hamvazószerdáig nagy mulatságokat szerveztek, fánkot sütöttek, bálokat szerveztek, de a farsangolás mellett tollfosztást is, ugyanis sokan tartottak libát a városban, a toll nélkülözhetetlen volt a lányok kelengyésládájába való hozományok elkészítéséhez.
A cipszerek az erdőkitermeléshez az 1934-ben létesült, ma turisztikai látványosságként ismert, románul „mocănițának” nevezett erdei kisvasutat használták
Fotó: mocanita-maramures.com
Hozsár Zsófia elmondta, ezeknek a farsangi szokásoknak mára nyoma sem maradt, a magyar közösség létszáma elenyésző, a cipszerek is elmentek, vagy vegyes házasságok révén beolvadtak a többségi társadalomba, csupán néhány idős ember emlékszik vissza a régmúlt időkre.
amelynek székhelye egy kétszázötven éves faház, amit a helyiek „csokoládéháznak” is neveznek – itt működtetnek kulturális programokat évente többször.
A cipszer közösség számára a Zipser Forum nevű egyesület szervez kulturális eseményeket, fesztiválokat és működtet német nyelvű újságot is.
A Máramarosszigettől 65 kilométerre található Felsővisón a 2011-es népszámlálás adatai szerint 12687 lakosa volt, ebből 91 százalék vallotta magát románnak, 4,4 százalék németnek, és 2,8 százalék magyarnak, 0,4 százalék pedig romának. A lakosság 85,5 százaléka ortodox, 9,7 százaléka római katolikus, 0,3 százaléka pedig református volt 2011-ben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!