HIRDETÉS

Frappáns szójátékból díjazott gyermekdal – interjú László I. Attila énekessel, dalszövegíróval

Bede Laura 2017. november 25., 20:50

A december közepén megjelenő gyermekalbum repertoárjába tartozik a csíkszeredai László I. Attila énekes, dalszövegíró Piskóta Panni című szerzeménye, amelyet különdíjjal jutalmaztak a Legszebb Erdélyi Magyar Dal program keretében. Az előadóművész munkásságáról, az erdélyi zenei iparról, terveiről mesélt a Krónikának.

Fotó: Kőmíves István

– Erdély egyik legproduktívabb és legelismertebb szövegírójaként emlegetnek. A tizenhét éves munkásságod melyik pillanatát vagy projektjét tartod a legértékesebbnek?

– Ezeknek a projekteknek a létrejöttét az anya-gyerek közötti kapcsolathoz szoktam hasonlítani: anélkül nem születik meg egy zenei produkció, hogy az alkotó ne hinne benne. Természetesen, hosszú távon a fejlődőképesség is befolyásolja a pályafutást, de én mindenképp büszke vagyok az első, tizenhét évvel ezelőtt összeállított hanganyagomra, attól függetlenül, hogy a jelenlegi dalaimat sokkal megfontoltabban találtam ki és írtam meg, illetve hangszerelésük is teljesen más.

HIRDETÉS

– Már több műfajban is kipróbáltad magad, a saját produkcióid főként a lassúbb tempójú dalok kedvelőinek szólnak, de a Die Sapkacsihány Project keretében Kozma Attila, az Open Stage paródiaegyüttes egyik tagja mellett a bohóc éned is megnyilvánult. Melyik stílus áll közelebb hozzád?

– A gitár volt az első hangszerem, és főként a Bikini, Bródy, Zorán dallamvilága jelent meg a szerzeményeimben. Nyilván gyorsabb tempójú dalokat is lehet gitáron játszani, de az akkori bandázások inkább a lassú, hódító számokról szóltak. A bohóc énemre csak kis fényt akartam vetíteni, mivel nálam még most is a szerelemmel kapcsolatos, lassú dalok dominálnak. Viszont hangsúlyozni szerettem volna, hogy nemcsak az vagyok, amit „kitermelek”, tudok én a lehető legnagyobb bohóc is lenni, ha a helyzet úgy kívánja.

– A Legszebb Erdélyi Magyar Dal november közepén tartott gáláján különdíjjal jutalmazták a Piskóta Panni című dalodat. Hogyan viszonyulsz az elismeréshez?

– A 17 éves munkásságom alatt még sosem tapasztaltam ilyen típusú pozitív hozzáállást, mint ezen a versenyen.

Korábban az erdélyi popzenészt itthon nem értékelték, hiába készített bármilyen jó anyagot.

Épp ezért az egyik projektemmel már hetedik éve csakis a magyarországi televíziók lehetőségeit használjuk ki, és jó döntés volt, mert teljesen másképp néznek ránk. Ha a Piskóta Panni dalom népszerűsítésében nem fog segíteni az erdélyi média, külföldi forrást keresek ebben az esetben is. Nagyon szeretném erdélyi zenésznek tartani, hirdetni magam, de amíg a promóciós lemezek sarokba dobott sorsát ismerem, addig tapintatos kell hogy legyek.

– Műfaját és célközönségét tekintve ez a dal jelentősen eltér a pályázatba benevezett szerzeményektől. Mi ösztönzött arra, hogy jelentkezz a versenybe, illetve miért épp ezzel a számmal?

– A jelentkezéssel arra akartam felhívni a figyelmet, hogy Erdélyben is van jó dalszövegíró, hangmérnök, aki megállja a helyét a szakmában. Becsületes önkritikával rendelkezem, tehát, ha ez pocsék dal lett volna, biztos nem küldtem volna be. Bíztam a Piskóta Panni sikerében, és végül megkapta, amit érdemelt.

– Dalszövegíró, énekes és kétgyermekes családapa vagy. A kislányaid ihlettek a téma kiválasztásában, a dal megírásában?

– Erre nagyon ráéreztél. Amikor „bekattanok” nagy bohóc tudok lenni. A Piskóta Panni is egy ilyen családon belüli, „cirkuszi jelenet” szüleménye. Nagyobbik lányom, Luca születése után szeretetből mindenféle becenevet „ráragasztottunk”: volt már libatonátusz, gosztáti csirke, Vilhelmina, Eszmeralda, Gizi. A Piskóta Panni is egy ilyen, az édesanyja által kitalált név volt.

Amikor meghallok frappáns szójátékot, abból perceken belül dalszöveget írok.

Ennek van egy nagyobb szakmai háttere is, hiszen én jegyzem a Millenium Törpök 54 dalának a szövegét, ezzel sok tapasztalatot szereztem ebben a műfajban.

– A Facebook-oldaladon közzétett köszönetnyilvánításban azt írtad, hogy a Piskóta Panni Szász M. Attila nélkül soha nem szólt volna ekkorát. Hogyan jött létre ez a dal?

– Első perctől, tehát tizenhét éve dolgozok Attilával. Szakmai téren nagyon jól ismerjük egymást, annyira, hogy elég, ha kigondolok egy dalszöveget, telefonba eldúdolom neki, és a hang-
alap teljesen az elképzelésem alapján készül el. Szerintem, ha a pályázatot kezdeményező ifjúsági szervezet (EMKISZ) még jobban kinövi magát, a Legszebb Erdélyi Magyar Dal következő kiadásaikor érdemes lenne például legjobb hangmérnöki díjat is kiosztani, hiszen a tavalyi győztes dal, a No Sugar együttesé is Szász M. Attila közreműködésével jött létre.

– A díjazott szerzemény egy gyermekalbum repertoárjába tartozik. Mikor lesz kész a lemez, mit árulhatsz el róla?

– Tizennégy dalszöveget már megírtam, ebből hat felvétel már teljesen elkészült. Nagyon sokat dolgozom rajta, remélhetőleg december közepére megjelenik az album.

– A gálán az elismerésen kívül az EMI-táborban, illetve a Double Rise fesztiválon való fellépési lehetőséget kaptál. Mivel szeretnél majd színpadra állni, mire számíthat a közönség?

– Mindenképp a gyerekalbum anyagával, hiszen azzal nyertem meg ezt a trófeát, az még kérdéses, hogy lesz-e közönségem. Jövő nyárig még nagyon sok idő van, egyelőre a mának élek.

– A nyári fellépéssorozatig milyen projekteken dolgozol, milyen célokat tűztél ki magad elé?

– Szeretném már végre a kezemben tartani a gyerekalbumot, egyelőre ezzel foglalkozom, valamint a Szimpla Kárpáci együttessel, amelyet szintén Szász M. Attilával együtt hoztam létre. Továbbra is a Muzsika, illetve a Sláger Tv képernyőjéről szeretnék vigyorogni vagy, ha a dalszöveg épp azt kívánja, „fapofát vágni”. A két projektet semmiképp sem szeretném összekeverni.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS