
Fotó: Archív
2011. március 24., 09:382011. március 24., 09:38
A castingon részt vevő közel kétszáz jelentkező közül az erdélyi énekesnőt az első három közé választották. A napokban derül ki, hogy az augusztus 19-i soproni bemutatón ki alakíthatja az amerikai katonába szerelmes vietnami lány szerepét. Addig is Dancs Annamari a bukaresti és budapesti operettszínházban játszott szerepeire összpontosít, de továbbra is szívesen vállal könnyűzenei fellépéseket.
– Miként sikerül beosztania az idejét és az energiáját a popzene és az operett, illetve Budapest és Bukarest között?
– Magam sem tudom pontosan, talán valamiféle istenadta munkabíró tehetségnek köszönhetően. Én is el szoktam csodálkozni azon, hogy mennyi felkérésem, munkám van, és mégis milyen jól tudom az időmet és energiámat szabályozni. Nem könnyű, vagy inkább fogalmazzuk úgy: furcsa, amikor Budapest után ugyanabban az operettben Bukarestben is fel kell lépnem, csakhogy ott románul kell beszélnem és énekelnem, és a közönség is egészen más. De végül is nincs miért panaszkodnom, hisz erre vágytam, és ezt szeretem.
– Milyen a bukaresti közönség?
– Nagyon jó. Annak ellenére, hogy a román fővárosban távolról sincs akkora hagyománya az operettnek, mint Budapesten, az ottani publikum is nagyon szereti. Amióta a két operettszínház 2008-ban aláírt egy együttműködési szerződést, és jobbára anyaországi rendezők dolgoznak Bukarestben, érződik a frissítés a Ion Dacian Operettszínház életében és előadásaiban.
– Hogyan barátkozott meg a román színpadi nyelvvel?
– Egészen jól. Igaz, hogy évekkel ezelőtt jártam románórákra, mint ahogy az is, hogy most is egy kis akcentussal beszélem a nyelvet, de ez az operett világában elfogadott, hisz monarchiabeli lányokat alakítok. Sőt jól is jön az akcentus meg a jellegzetes magyar virtus és temperamentum, ami még hitelesebbé teszi a szereplőt.
– Miként sikerült pesti táncoskomikus partnerével, Kerényi Miklós Mátéval felvennie az akrobatikus ritmust?
– Ezelőtt egy évvel kezdtem el a bukaresti partneremmel gyakorolni, de azok a könnyebb változatok. Pesten viszont nagyon rövid idő alatt egészen nyaktörő koreográfiát kellett betanulnom. Nincs pardon, ha képes vagy az akrobatikus mutatványokra, tiéd a szerep, ha meg nem, mehetsz. Máté csodálatos partner, aki rengeteget segít és bátorít. Nyugodtan rá bízhatom magam, mert tánc közben kiválóan vezet, tesz-vesz, nekem meg el kell engednem magam.
– Egyelőre mindössze a Csárdáskirálynőben játszanak együtt?
– Igen, de remélem, hogy lesz ennek folytatása is, hisz remekül kiegészítjük egymást. Élmény vele dolgozni, rengeteget lehet tőle tanulni. A vérében van a műfaj, hisz híres családból származik; a nagypapája énekmester volt, akárcsak a nagymamája, az apukája rendező és színházdirektor. A Miss Saigon című musical új változatának válogatására is együtt jelentkeztünk. Most azon izgulunk, hogy az amerikai producerek minket választanak a főszerepekre, vagy sem. Nagyon sok mindentől függ, nem pusztán az alkattól meg a hangtól.
– Az operett világában beéri a szubrettséggel, vagy esetleg primadonnai álmai is vannak?
– Hangilag bírom, sőt egyéni fellépéseimen énekelek primadonnai számokat is, a szubrett szerepében mégis sokkal jobban érzem magam. Ez jóval hálásabb szerepkör, mert van benne tánc és akrobatika, itt lehetek drámai is, komika is. Ehhez képest a primadonna sokkal statikusabb, ő az, aki mindig áhítozik a hősszerelmes után, aki megkönnyezteti a nézőt. A szubrett az aranyos kis cukorfalat, aki a táncoskomikussal megkavarja a történetet. Úgy érzem, alkatilag is ez az, ami fekszik nekem.
– Egy olyan szereplő számára, aki konzervatóriumot végzett, mekkora kihívást jelent az előadás prózai része?
– Kolozsváron, az opera szakon tanultunk színjátszást, de az kissé más. Budapesten viszont a legjobb helyen, a legjobb mesterektől lophatom el a szakmát. Míg az operettben komika vagyok, és kis bohém szereplő, a Magyarországon megpályázott Miss Saigonban vagy a Bukarestben kilátásban lévő Rebeccában drámai alakítást kell hoznom. De nagyon tetszik ez is. Oly jó kibújni a bőrömből, és nem mindig a természetemből fakadó mosolygós lány lenni.
– A nyárra, a soproni szabadtéri színpadra tervezett Miss Saigonról van szó?
– Pontosan. Egy olyan megaprodukció, amely kihívás minden énekesnek. Például a címszerepre mintegy száznyolcvanan jelentkeztünk, most meg ott vagyok a rostán fennakadt három között. Az izgalom még nem járt le, talán a héten kapok végleges választ.
– Hogy érzi: az operett és a musical világa lassacskán kiszorítja a popzenét az életéből?
– Nem hinném. Még akkor sem, ha a klasszikus műfaj vagy a musical nagyon közel áll a szívemhez, és úgy érzem, több lehetőség van arra, hogy megmutassam a hangomat, tánctudásomat és színészi adottságaimat. A könnyűzenét sem szeretném elhanyagolni, mert nagyon sok mindent köszönhetek az abban töltött tizenöt évnek. Nem feledhetem sem a nagy, sportcsarnoki vagy szabadtéri koncerteket, mint ahogy a falunapokon, sörfesztiválokon, kis kultúrotthonok poros színpadán való fellépéseimet sem. Mindezek komoly pillérei voltak a karrieremnek.
– Ha hívják, bármikor visszatér azokra a bizonyos poros színpadokra?
– Amennyiben az időm engedi, természetesen. Ezzel tartozom az erdélyi közönségnek, akitől kezdő korom óta oly sok, lelki doppinggal felérő bátorítást kaptam.
A szilveszteri asztal összetétele sosem pusztán gasztronómiai megközelítésű kérdés: az év utolsó napján elfogyasztott ételekhez a legtöbb kultúrában jósló jelentést társítanak: amit eszünk (vagy nem eszünk), hatással lehet a következő év bőségére.
Könnygázt vetett be a csendőrség szerdán reggel a Iași megyei Ruginoasa községben, hogy megakadályozza a falusiak csoportjait a bunkósbotokkal vívott hagyományos szilveszteri harc elindításában.
A házi kedvencek védelmére hívják fel a figyelmet a szilveszteri tűzijátékok és petárdázások idején az állatvédők.
Ami kinevethető, az már nem teljesen félelmetes – a tréfálkozás azért is „kötelező” az év végén, szilveszterkor, mert a közösség ezzel jelzi: nem visszük át változatlanul a régi terheket az új évbe.
A látogatók által az állatok ketrecébe bedobott műanyagcsomagolás okozta egy fehér tigriskölyök halálát a dél-romániai Craiova állatkertjében – számolt be kedden a News.ro román hírportál.
Az ünnepek után sok háztartásban hasonló a kép: a hűtő zsúfolt, a dobozok egymásra tornyozva őrzik a karácsony bőségének emlékét, miközben egyre sürgetőbb a kérdés: mi legyen a maradékkal? A válasz szerencsére nem föltétlenül a kidobás.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
szóljon hozzá!