A kolozsvári Waldorf-iskola menesztett magyar aligazgatója a Krónikának: „nem csak a tisztség elvesztéséről van szó”

Kifejtette, a Waldorf-pedagógiára nem módszerként, hanem értékrendként tekint, amelynek középpontjában a gyerek áll, mint ártatlan, tiszta, fejlődésében védendő személyiség. Úgy véli, a gyerek akkor válik szabad és felelősségteljes emberré, ha a körülötte lévő felnőttek tiszteletben tartják lelki fejlődését, és képesek gerincesen, egyenes kommunikációval jelen lenni mellette. A nevelés szerinte csak akkor lehet hiteles, ha a pedagógus vállalja gondolatait, döntéseit, és azok mögött szeretet áll, nem pedig félelem vagy megfelelési kényszer. Ezt az attitűdöt tartja a Waldorf-iskolák egyik alapelvének: olyan emberek nevelését, akik nem eltiporni akarják egymást, hanem közösségben gondolkodva, egymást segítve fejlődnek.

Nemes Ildikó szerint az iskola pedagógusai és a szülők olyan megoldás mellett döntöttek, amely a szabad választás elvére épült: aki részt szeretett volna venni a szimuláción, vizsgázott, aki nem, az a tanórákon vett részt. Elmondása szerint a tantestület szakmailag indokoltnak tartotta ezt az utat, mivel elegendőnek ítélték az országos szintű szimulációt. A megyei felmérést – különösen advent időszakában – aránytalan tehernek látták, amely felborítja az iskolai órarendet, és a Waldorf-iskolák epochális oktatási rendszerében jelentős órakieséseket okoz.

illetve olyan iskolák, ahol csak azok a diákok vettek részt rajta, akik ezt önként vállalták. Hozzátette: ezekről az információkról maga is más intézményektől értesült, és nem kívánt általános érvényű következtetéseket levonni, ugyanakkor úgy látja, a gyakorlat megyénként eltérő volt. Nemes Ildikó szerint az iskola részéről a döntés nem titokban született: jelezték a tanfelügyelőség felé, hogy nem minden diák kíván részt venni a szimuláción.

A meghozott, előzőleg közölt döntést a megyei tanfelügyelőség utólag nem fogadta el, a szimulációt kötelezőnek tekintette.

• Nemes Ildikó szerint ezen a ponton szakmai vita alakult ki, amelyet nem párbeszéddel, hanem hatósági eszközökkel zártak le.
• Úgy élte meg, hogy a nézeteltérést nem elfogadással vagy közös megoldáskereséssel kezelték, hanem erőgyakorlással.
• Megfogalmazása szerint pedagógusként azt tapasztalta, hogy amikor emberségesebb, gyerekközelibb megoldásokat javasolt, előbb figyelmen kívül hagyták, majd felelősségre vonták.
• Úgy érzi, ez a működés nem a bizalomra, hanem a büntetés logikájára épül.

korábban írtuk

Tiltakoznak a kolozsvári Waldorf iskolába járó gyerekek szülei a magyar aligazgatónő elbocsátása miatt

Tiltakoznak a kolozsvári Waldorf iskolába járó gyerekek szülei és a pedagógusok Nemes Ildikó aligazgatónő elbocsátása miatt.

Vezetőségi egyet nem értés

A történet másik vetülete az iskolán belüli vezetői működés kérdése. Nemes Ildikó szerint egy igazgató vagy igazgatóhelyettes feladata az lenne, hogy egészséges, kétirányú kapcsolatot alakítson ki a tanintézet és a felettes intézmények között, és közvetítse a tantestület szakmai álláspontját is a hatóságok felé. Elmondása szerint ezt a közvetítő szerepet az elmúlt időszakban nem látta megvalósulni.

Úgy érzi, hogy az iskola tantestületének döntései, kérései és szakmai érvei nem jutottak el teljes egészében a megyei tanfelügyelőséghez, vagy ha igen, akkor egyoldalúan, egyéni értelmezéseken keresztül.

Megfogalmazása szerint ez a működés hosszabb távon bizalmatlanságot szült, és azt az érzetet keltette benne, hogy a hatóságok nem az iskola közösségével, hanem egyetlen vezetői hanggal állnak kapcsolatban. Úgy látja, ebben a rendszerben a szakmai párbeszéd helyét fokozatosan átvette egy „kinek van igaza” logika, amelyben nem közös megoldások születnek, hanem egyéni felelősségre vonások, és végül minden érintett vesztesnek érzi magát.

„A ruha alatt embernek kell maradni”

A tisztségéből menesztett pedagógus szerint az igazgatói vagy aligazgatói funkció olyan, mint egy ruha: fel lehet venni, le lehet tenni, de alatta meg kell maradni embernek. Úgy véli, egy vezetőnek minden helyzetben méltó módon kell a gyerekek, a szülők és az intézmények előtt állnia. Azt mondja, ha a lelkiismerete szerint cselekedett, akkor a következményeket is vállalja, de nem mond le arról a meggyőződéséről, hogy a pedagógiai döntéseknek értelmesnek és a gyerekek érdekeit szolgálónak kell lenniük.

Hogyan tovább?

Nemes Ildikó a lehetséges folytatásról is beszélt, külön kitérve arra, hogy egy olyan iskolában, ahol nemzeti kisebbség is jelen van (a Waldorf-iskolában román és magyar tagozat működik), az aligazgatói funkció nem csupán adminisztratív szerep. Szerinte az ilyen intézményekben a kisebbségi aligazgató feladata részben az, hogy képviselje az adott közösség érdekeit, és hidat képezzen a többségi intézményrendszer és a kisebbségi közösség között.

Nemes Ildikó ugyanakkor arról is beszélt, hogy a folyamat jogszerű lebonyolítása szerinte nem zárult le. Úgy látja, a szóban forgó tantestületi tanácsülés összehívása nem felelt meg minden formai követelménynek, ezért elképzelhetőnek tartja, hogy januárban egy újabb, szabályosan összehívott ülésen kerülhet sor a kérdés ismételt napirendre tűzésére. Megfogalmazása szerint ekkor dőlhet el, hogy az iskola közössége milyen javaslattal él a tanfelügyelőség felé.

Mint fogalmazott, mindenképpen szükségesnek tartja, hogy a történtek valamilyen módon rendeződjenek, mert ellenkező esetben az az üzenet erősödhet meg, hogy a jogszerű, szakmai keretek között meghozott döntések sem jelentenek valódi biztonságot.

Nemes Ildikó a Krónikának nyilatkozva a történet egyik legfontosabb elemeként a közösségi reakciót emelte ki. Megerősítésként éli meg, hogy pedagógusok, szülők és diákok – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – kiálltak egymás mellett. Úgy látja, ez az összefogás többet mond bármilyen hatósági döntésnél. Számára ez azt jelzi, hogy léteznek olyan közösségek, amelyek képesek nehéz helyzetben is egyenes gerinccel kiállni, és embernek maradni.