Befalazott kutyabőr

Nemzedékeken át féltve őrizték a rangjukat igazoló latin nyelvű okiratot, hiszen voltak idők, amikor származásukért akár halálbüntetés is járhatott volna.

Királyi pecsét és mikrotörténelem

„A régi nádfedeles épület szabadkéményét bontottuk éppen édesapámmal, amikor a falban valami kemény tárgyra figyeltem fel. Két üveglap közé, papírba csomagolt fadobozka került elő a tűzhely kormos falából. A dobozban pedig egy teljesen ép, aranyozott betűkkel telerótt kutyabőr lapult” – emlékszik vissza a 60 éves Szántó István. „A latin szöveget nem értem pontosan, de azt már akkor láttam, hogy királyi pecsét van rajta, és  Ioannis Szántó nevére állították ki” – teszi hozzá a nemesi származású nyugdíjas, aki hamarosan szakértővel is meg szeretné vizsgáltatni a családi kutyabőrt.

Finoman cserzett kutyabőr

A finoman cserzett kutyabőrre az 1660-as években aranyozott betűkkel latin szöveget festettek – eszerint I. Lipót német-római császár, magyar király nemesi címmel ajándékozza meg hűséges alattvalóját, Szántó Jánost, valamint feleségét és négy gyermekét. Az okirat bal sarkában festett királyi címer látható, amely – eredetiségét bizonyítandó – a fonallal hozzákötött viaszpecséten is ismétlődik.

A nemesi adománylevél hátoldalán utólag, jól láthatóan lúdtollal írt latin nyelvű szöveg arról tanúskodik, hogy az egykori Szatmár vármegye az Úr 1688-ik esztendejében iktatta a pergament, és tudomásul vette a család új rangját. Azóta büszkeséggel vegyes félelemmel őrzik Szántóék a nemesi címet, hiszen a történelem során többször  kínossá válhatott volna számukra.

„Az évszázados okirat a külön erre a célra faragott faládikában kitűnő állapotban őrződött meg. A kommunista diktatúra ideje alatt egy fiók aljába rejtettem, és sosem vettem elő. Most már minden érdeklődőnek szívesen megmutatom. Nem szeretném, ha bármi baja történne, hiszen ha elődeim annyi viszontagságon át meg tudták őrizni, nekem is tovább kell adnom az unokáimnak” – véli Szántó.

Elárvult ősi birtok

A Börvelyben élő Szántó István azt is elmondta, hogy ma már senki nem lakik az ősi családi birtokon. „Mindenki elszármazott onnan, és a szülői házat is eladták. Annak idején édesapám nem akart belépni a kollektívbe, inkább lemondott a családi birtok nagy részéről, így már esélyünk sincs viszszakapni azt. Az azért még vigasztal, hogy a helybéliek ma is Szántó-tagnak hívják azt a rész, ahol annak idején a mi földjeink voltak” – mosolyodik el a Szántó. A 2002-es népszámlálási adatok szerint Krasznaszentmiklóson 365 lélek lakik.

„Az egykori református község ma már egyszerű falucska és egy másik településhez tartozik. Ha emlékeim nem csalnak, legutóbb ott jártamkor már csak 8-10 magyar család lakott benne. Rövid időn belül kihal onnan a magyarság, és majd csak a 15. században épült temploma emlékeztet évszázados ottlétére” – sajnálkozik a szentmiklósi nemesi család sarja. A Szántó család egyike a szerencsés magyar családoknak, hiszen ősidők óta van legalább egy fiú utód, aki nem engedi kiapadni a vérvonalat. „Csak leánytestvéreim voltak, így én mentettem meg a családfát, hiszen két fiam van, és négy unokámból három fiú” – büszkélkedik a nemesi oklevéllel bíró nagyapa.